Ne ítélj!

Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéltessetek! Máté 7,1

Józanító arra gondolni, hogy nem szolgálattal, hanem szemlélődéssel, látással tudunk legjobban szeretni.
Ha szolgálod az embereket, akkor segíted, támogatod, vigasztalod őket, fájdalmukat enyhíted.
Ha belső szépségükben és jóságukban látod őket, akkor átalakítasz és teremtesz.
Gondolj néhány emberre, akiket szeretsz, s akik hozzád is vonzódnak. Próbálj meg mindegyikre úgy érezni, mintha most látnád őket először, s ne engedd, hogy múlt béli ismereted és velük kapcsolatos élményeid befolyásoljanak, akár kellemesek, akár kellemetlenek voltak azok.

Keress olyan dolgokat, melyek eddig esetleg elkerülték figyelmedet a megszokottság miatt.
A megszokottság, ismertség, ugyanis áporodottságot, vakságot és unalmat szül.

Nem szeretheted azt, amit nem fedezel fel állandóan, újra és újra.

Azután gondolj olyan emberekre, akiket nem szeretsz.
Először is figyeld meg, hogy mi az, amit nem szeretsz bennük, részrehajlás nélkül tanulmányozd hibáikat.
Vagyis nem használhatsz olyan címkéket, mint például büszke, lusta, önző és gőgös.
A címkézés a szellemi lustaság jele, mert sokkal egyszerűbb valakire egy címkét ragasztani, mint egyediségében nézni és látni azt a személyt.
A hibákat klinikailag kell elemezned, más szóval meg kell győződnöd tárgyilagosságodról.
Fontold meg azt a lehetőséget, hogy esetleg, amit te hibának látsz, az egyáltalán nem az, hanem valami olyasmi, amit te neveltetésed, programozottságod miatt nem szeretsz.
Ha a hiba még ezután is ott van, akkor értsd meg, hogy a hiba eredete gyermekkori élmények, múlt béli programozottság, hibás gondolkodás és észlelés, és leginkább a tudatosság hiányának következménye, s nem a rossz akaraté.
Ahogy erre ráébredsz, hozzáállásod szeretetté és megbocsátássá alakul, mert tanulmányozni, megfigyelni és megérteni annyi, mint megbocsátani.

Miután a hibákat így végigtanulmányoztad, most keresd meg azokat a kincseket, amelyek ebben a személyben rejtőznek, s amelyeket idegenkedésed miatt eddig nem láttál meg.
S miközben ezt teszed, figyeld meg a hozzáállásodban vagy érzésedben bekövetkező változást.
Idegenkedésed ugyanis, eddig elhomályosította látásodat, akadályozott téged.
Most aztán sorba vehetsz minden egyes személyt, akivel csak élsz és dolgozol, és figyeld meg, ahogy szemedben mindegyikük átalakul, ha így nézel rájuk.
Ha így nézed őket, akkor a szeretetnek sokkal határtalanabb ajándékát ajánlod nekik, mint amit a szolgálat bármely cselekedete tudna adni.
Mert így átalakítod őket, megteremtetted őket a szívedben, s ha van valamelyest kapcsolat köztetek, akkor a valóságban az is átalakul.

Most pedig add ugyanezt az ajándékot önmagadnak.
Ha mással képes voltál ezt megtenni, akkor igazán nem lesz nehéz.
Kövesd a már említett lépéseket: egyetlen hibát és egyetlen idegbetegséget se ítélj meg, s főleg ne ítélj el.
Nem ítéltél meg másokat, s meglepődsz, hogy te sem vagy megítélve. A hibákat vizsgáld meg, tanulmányozd és elemezd őket a jobb megértés végett, ez szeretethez és megbocsátáshoz vezet, s örömmel fedezed fel, hogy téged is átalakított ez a furcsán szerető beállítottság, hozzáállás, amit magadban érzel saját magad iránt.
Ez a beállítottság belőled ered, belőled jön és árad minden más élőlény felé.

Anthony de Mello 

SZERETET

Bár milyen nyelvjárásban is mondják, mindig ugyan olyan erőteljes, megnyugtató, felkavaró magas rezgésre hangoló annak, aki kimondja, és annak is, aki hallja.

Ha rossz passzban vagy és nem jut semmi eszedbe, ismételgesd magadban, mantra szerűen, nyugodtan egymás után a szeretet szócskát. A hatás nem marad el!
Nyugalmat, békességet fogsz átélni, a kedved is jobb lesz.

Amikor szeretettel gondolsz magadra, a párodra, a gyermekedre, a munkádra, a napi főzésre, takarításra, a szomszéd nénire, vagy az anyósodra, akkor ugyan ilyen szeretetteljes energiák szállnak vissza rád, csak megsokszorozva. Még akkor is, ha azt elsőre nem veszed észre.

Ha ki is tudod mondani, a másik felé, hogy szeretet, akkor még előrébb léptél abban, hogy teljes szívedből megéld a szeretetet.

Forrás:Ezoterikus Tanácsok Portál

Miért nem vagy elégedett?

Mi az, ami még hiányzik a boldogságodhoz?
Ha megszerzed, valóban boldogabb leszel?
Meddig?
Gondoltál már arra, hogy eredendően boldogságra születtél?
Gondoltál már arra, hogy az anyagi világnak, a pénznek kellene az örömödet szolgálnia?
Az anyag szolgál Téged, vagy Te szolgálod az anyagot?
Tudod, hogy az öröm nem egy-egy pillanata lehetne birtokodban?
Tudatában vagy annak, hogy életed minden pillanatában teremtesz?
A benned lévő teremtő energia végtelen.
Élsz vele, vagy a félelem irányít és elméd zárt világa határolja be tehetséged végtelenségét?
Megéled az itt és most pillanat örömét/elégedettségét?
Tudod, hogy a benned lévő teremtő erővel bármikor változtathatsz eddigi életed menetén?

A siker kulcsa és alapja, hogy bízunk önmagunkban.
Ahhoz, hogy huzamosabb ideig sikeresek lehessünk, s hogy ne omoljon össze életünk,
bármi is történjen, mindig bizalommal kell, hogy önmagunkkal viseltessünk.
Hogyan tudjuk az önbizalom érzését mindig minden körülményben
biztosítani életünkben?
Úgy, hogy felismerjük az erő forrását lelkünkben.
Önmagunk megismerése egy tudatos út, amin ha járunk, megnyílnak rejtett kincseink,
végtelen tehetségünk és lehetőségeink.
Ezzel tehetünk szert mind nagyobb önbizalomra, belső biztonság érzésre,
hiszen fokozatosan válik ismertté számunkra lelkünk teremtő ereje.
Valójában miért is születünk le?
Azért, hogy önmagunkat megismerjük tapasztalatokat gyűjtve.
Önmagunk megismeréséhez szükségünk van eszközökre.
A szabad döntés jogán mi választjuk eszközeinket.
A választás pillanatában az érzések energiái, különféle szándékok, gondolatok 

hívják be az eszközöket, amikből szerezzük a tapasztalatot.

Magas rezgés szinten erőnket merítjük fényünkből:
belső biztonságunk, önbizalmunk, szerethetőségünk hitének erejéből.
Mindezek hiánya önbizalmunk elvesztése teremti meg a fény árnyékát.
A fény árnyéka a félelem energiája.
Ha nem az eredendően magunkban lévő végtelen teremtő erőből,
a belső biztonságból merítve döntünk, lépünk, jelzéseket küld lelkünk.
Előbb a külvilág eseményeivel, majd testünk tüneteivel.
Kudarcaink, sikertelenségünk oka, az alacsony rezgés szint, ahol az úr a félelem.

Alacsony rezgés szinten élve a belső biztonság, szerethetőségünk hitének ereje
nem tud megnyilvánulni teljességében.
A teljesség hiányának pótlására, az egyensúly megteremtéséhez, erőre van szükségünk.
Az alacsony rezgésen működő racionális elme az egó eszköz tárával segítségül érkezik,
amivel az energia rablás játszmája elkezdődik.
Játszmáival energiákhoz juttat minket, ezzel segít túlélni egy-egy élet helyzetet.
Az élet helyzetnek vége, de a szerepet magunkon feledve öntudatlanul lépünk egy újabb élet helyzetbe.
Leélhetjük így egész életünket, miközben ránk rögzül a rengeteg szerep észrevétlen.
Begyakorlott viselkedés mintává alakul, eggyé válik velünk, s elkezdi önálló életét élni bennünk.
Játszmáinkat tapasztalatokért kértük, hogy az adott élet helyzetben szerepeinket önmagunkban megismerhessük.
Az energia törvénye jelentkezhet évek múltával amikor megláthatjuk mit teremtettünk tudatlanságunkkal.
A karma kiegyenlítő szerepe hoz fájdalmas helyzeteket a jelenbe, hogy a múlt ki legyen egyenlítve.

Így juthatunk el olyan élet helyzetekhez megoldandó feladatként, mint:
-munka- vagy pénz nélküliség,
-partner kapcsolati nehézségek
(pl.: se vele, se nélküle; válások)
-szülőkkel való ellentétek,
-nehezen gyógyítható,
vagy sűrűn visszatérő betegségek,
-megoldhatatlannak látszó problémák.

Ha életedben még minden jól működik:
Van egészséged, partneredet szereted, és ő is szeret téged, van otthonod, és pénzed,
megállíthatod az idő kereket és megvizsgálhatod, hogy milyen erő működik benned.
Ha a félelmek régi beidegződései: megfelelések, ön mutogató kényszerek, legjobb,
ha őszintén felvállalod magad önmagad előtt, mielőtt kívülről kapnád az intő és sürgető jeleket.
A lényeg, hogy önmagad ismerd meg, oldd ki félelmed, és teremtsd meg tudatosan életed.
Ezzel öntudatra ébredsz és sorsod kezedbe veheted.

Ha magas rezgésben lelkünk hitének erejével önbizalommal, az öröm átélésével végezzük munkánkat,
az eredmény is ezt tükrözi vissza.
Életünket élhetnénk egészségben, egységben önmagunkkal és a külvilággal, boldogan magánéletünkben,
sikerekben gazdagon egzisztenciális utunkon.

Lelkünk ereje a cselekvés maga, az érzelem "anyaga", a létezés célja, a tapasztalat alapja.
(Sághy Enikő)

A SZERETET - mint védjegy

Szükség van valamire, ami kitart a Másik mellett és megoldást jelent akkor is, amikor a hétköznapi élet helyzet minden, csak nem élvezet és nem öröm. Valami olyan "SZERETET" szükséges ilyenkor, ami nincsen bent a szótárban (utánanéztem). Több éves gondolkodás után arra jutottam, hogy a SZERETET szó egy olyan védjegy kellene legyen, amit NEM SZABADNA ENGEDNÜNK HAMISÍTANI, ha őszintén akarunk élni és nem akarunk bajba keverni másokat. Így azután kidolgoztam a saját meghatározásomat arra, hogy mit is jelent az az ajándék, amit úgy hívunk: "SZERETET".

Részletek A SZERETET - mint védjegy c. előadásomból:

"Nagyon szeretném, ha a nők és a férfiak, az anyák és az apák, a szülők és a gyermekek nem vernék át egymást a "SZERETLEK" táblát maguk elé tartva. Jobban járnánk, ha olyan élet helyzetekben NEM használnánk a SZERETET szót, amikor a saját egoizmusunkat elégítjük ki, vagy a saját élvezeteinknek és örömünknek hódolunk (v.ö.: a csokoládé szeretete).

Én nem állítom, hogy ez nem egy nagyon izgalmas játék:  elbújni a "szeretet" szó mögé és közben a saját érdekeinket nézni... de sajnos túl sok fájdalmat okoz. Túl sok veszteséget és boldogtalan órát. Túl nagy árat fizetünk ezért a "megtévesztősdiért". E játék mögött, az ál udvarlások, hamis eljegyzések és érdek házasságok után, tönkrement sorsokat és életeket találunk. Gyermekeket, akiket a "szeretet" nevében megzsaroltak, leigáztak, vagy éppen teljesen magukra hagytak az elkényeztetés langyos tócsájában. Nőket és férfiakat, akik már képtelenek bízni egymásban. Kamasz lányokat, akik biztosak abban, hogy a férjük meg fogja csalni Őket, és azt gondolják, hogy ez nem is lehet másképp. Kamasz fiúkat, akik nem értik, hogy a lányok miért csókolóztak a legjobb barátjukkal is, miközben Velük randiztak, és azt mondták Nekik, hogy "szeretik" Őket.

Lehet, hogy imádjuk valakinek a társaságát, és annyira nagyon jól érezzük magunkat Vele, hogy szeretnénk "birtokolni" Őt, és azt akarjuk, hogy része legyen az életünknek. Ez az affinitás, a vonzalom érzése, amely fejlettebb változatában a szerelem bódító érzésévé is válhat (amint testünk kémiája is reagál már az erős érzéseinkre, gondolatainkra). De SOKKAL jobban jár mindenki, ha ezt nem keverjük össze a valódi SZERETET-tel.

Ugyanis mi lesz akkor, amikor kiderül, hogy a Másik NEM akar a "tulajdonunk" lenni, és nem akarja, hogy mi "birtokoljuk" Őt. Nem akar a mi ,,élvezeti cikkünk" lenni... Mi van akkor, ha egy bizonyos időszakban nekünk több energiát kell beletennünk egy kapcsolatba, mint amit mi kapunk ezért cserébe, mert mondjuk a Másiknak nehézségei támadnak? Mi van akkor, ha Ő el akar menni a közelünkből? Egyből szembe kerülünk azzal, hogy ha tényleg SZERETJÜK az illetőt, akkor segítenünk kellene Őt és át kéne jutnunk valahogyan a nehéz időszakokon. Ez élvezet volna? Vagy öröm? Nem, nem... ehhez már valódi SZERETET kell. S mi több! Párkapcsolatokban - bizonyos helyzetekben - azt is észre kéne vennünk, ha a Másiknak nem ránk van szüksége, hanem valaki Másra. Ha igazán SZERETNÉNK az illetőt, akkor nekünk kellene azt mondanunk, hogy menjen el és találja meg a boldogságát Mással. Mert a SZERETET az VALÓDI SEGÍTSÉG, önzetlenül adva. Nemde?

A SZERETET szó általam megfogalmazott (és ezennel nyilvánosan védjegyeztetett) fogalma tehát a következő:
VALÓDI SEGÍTSÉG VAGY TÁMOGATÁS KIFEJEZÉSE ÉS NYÚJTÁSA - ÖNZETLENÜL ADVA.

És nézzék csak meg: ez nem egyenlő a Másik elfogadásával mindig és minden áron. DE sokszor van olyan helyzet, amikor valójában elfogadásra van szükség ahhoz, hogy VALÓDI SEGÍTSÉGET nyújtsunk a Másiknak. Ebből a nézőpontból talán érthető az is, hogy a SZERETET miért nem egyenlő azzal sem, hogy Valaki irányában erős vonzalmat érzünk, vagy valaki mellett boldognak érezzük magunkat.

Ha összekeverjük a SZERETET-et a saját érdekeink érvényesítésével vagy azzal a szándékunkkal, hogy a szükségleteink és az igényeink kielégüljenek (pl. úgy nevelni egy gyermeket, hogy közben az asztalnál rendszeresen rákényszeríteni az evést, és megvonni a jogát attól, hogy ételt válasszon magának), akkor a SZERETET legfontosabb jelentése EL FOG TŰNNI, és akkor már nem csak a szótárból. Átveszi a helyét az, hogy "szeretjük" azokat, akiket épp kedvünk van "szeretni", de csak addig, amíg ez nekünk éppen örömet vagy élvezetet okoz, és kényelmes.

Próbálják ki, hogy semmi mást ne nevezzenek SZERETET-nek mint azt, amikor VALÓDI SEGÍTSÉGET NYÚJTANAK - ÖNZETLENÜL ADVA. Próbálják csak ki egy napig, és meglátják, hogy az "elvonási tüneteik" után a gondolkodásuk sokkal tisztább lesz. Ha kipróbálják, a tisztánlátásuk nagymértékben javulni fog az emberi konfliktusok területén. Egyszerűen azért, mert közelebb kerülnek az igazsághoz, a tényekhez, a valósághoz és önmagukhoz. PRÓBÁLJÁK KI egy napig, vagy egy hétig. Remek dolog!

Talán értik, hogy mi a szándékom. Azt szeretném, hogy a jövőben ne csapjuk be önmagunkat és másokat ezzel a szóval. Az a célom, hogy megértsük: a SZERETET fogalma annyira lét fontosságú, hogy nagyon jót tenne nekünk és a párkapcsolatoknak, ha a jövőben nem kevernénk össze semmi mással. Különösen nem használnánk két ellentétes szótári jelentésben! Mert ugyebár az az ember, aki úgy "szereti" a Párját, ahogy a masszázsra mondja, hogy "szeretem", az könnyen lehet még akár egy nagyon önző és egoista ember is.

A TV Show-kban túl sok olyan szereplőt láthatunk, akik azt mondják a kiválasztottjuknak, hogy "szeretlek", MIKÖZBEN arra gondolnak valójában, hogy "akarlak", "kívánlak" vagy "szükségem van Rád", vagy "nem lehetsz másé, az enyém kell hogy légy", vagy "arra vágyom, hogy szeretetet kapjak Tőled". Erre gondolnak, de azt a szót használják, hogy "szeretlek". Legtöbben - mivel soha nem tanították meg Nekik - nem veszik észre a különbséget, és hogy ennek SEMMI köze nincsen a valódi SZERETET-hez.

Néha ez a szó egészen egyszerűen csak egy reklám fogás, amibe az emberek magukat "csomagolják", hogy elfogadhatóbbá váljanak. A "csomagolásukra" az van írva, azt mondják: "én tényleg szeretlek Téged". Néha egyszerű reklám fogás. De működik, mert majd mindenki arra vágyik a legjobban, hogy igazán szeressék. Ezért, ha azt mondjuk egy embernek, hogy "szeretlek", akkor hajlamos rá, hogy elhiggye. Nagyon sok anya is ezzel veszi rá a gyermekét sok olyan dologra, amit az nem akar. Ez egy igazi mágikus szó: "szeretlek". Mágikus hatással van az emberekre. Ezért könnyű vele visszaélni. Alkalmas a megtévesztésre.

Nem tudom, hogy vajon a történelem során a háborúk, vagy az ÁLSZERETET tett-e tönkre több emberi életet, de mindenesetre most egy másik dolgot is tisztáznunk kell. Ugyanis, ha a SZERETET meghatározása: VALÓDI SEGÍTSÉG VAGY TÁMOGATÁS KIFEJEZÉSE ÉS NYÚJTÁSA - ÖNZETLENÜL ADVA, akkor vajon mit jelent ebben a meghatározásban, hogy a segítség VALÓDI kell legyen?? Van ennek valami jelentősége, hogy "VALÓDI"?

Amilyen egyszerű a válasz, olyan fontos is: A VALÓDI SEGÍTSÉG MINDIG A MEGOLDÁST TÁMOGATJA, NEM A PROBLÉMÁT. Tehát a SZERETET lehetőleg nem halat ad, hanem inkább megtanít halászni. A megoldást támogatja, nem a problémát. A SZERETET nem ad pénzt kábítószerre, de lehet, hogy befizet valakit egy bizonyítottan eredményes elvonókúrára. A Mikulás SZERETET-ből nem ad csokoládéhalmokat elhízott gyerekeknek, viszont hozni fog 1-1 kiló aszalt meggyet, mandarint, banánt és diót, és elmegy a gyerekekkel kosárlabdázni. A valódi SZERETET nem írja meg a leckét a gyerek helyett, és nem nézi el, hogy a 13 éves gyermek 2 éve nem sportol semmit. A valódi SZERETET zsebpénzt ad a gyereknek, nem szól bele, hogy a gyerek azt mire költi, viszont sokat beszélget Vele a takarékosságról, és ha a gyerek elkölti a saját pénzét, és kunyerálni kezd, akkor - a következő zsebpénzig - nem ad Neki. Mert A SZERETET MINDIG A MEGOLDÁST TÁMOGATJA, NEM A PROBLÉMÁT.

Minden, ami VALÓDI, az olyan, mint amilyennek a maga nemében lennie kell. Az arany VALÓDISÁGÁT régen a "király víz" becenevű savval ellenőrizték, vagy ahogy láthattuk a filmekben, beleharaptak a pénzbe (hiszen a VALÓDI arany egy puha fém.) Így aztán az a "segítség", amely úgy ad, hogy támogatja a problémák fennmaradását, vagy újabbakat idéz elő, az a legjobb esetben is csak egy jóindulatú tévedés. Rosszabb esetben átverés és szemfényvesztés. (Ez utóbbira kiváló példa a jelenlegi pszichiátriai gyakorlat, amellyel - "tudományos segítség" címén és pszichiátriai drogok alkalmazásával - legtöbbször rosszabb elme állapotba hozzák az embereket, mint ahogy azok bementek a pszichiátriára.)

Természetesen itt van még a másik átverés is: valódi segítséget nyújtani, de nem önzetlenül. Erre is rá szokták tenni a "szeretet" hamis "védjegyét". Pedig önmagában nézve azzal semmi baj nincs, hogy valaki VALÓDI segítséget nyújt, valamilyen ellentételezésért cserébe. Hiszen ezt manapság és régóta ÜZLET-nek hívják. De ha rátesznek egy hamis "védjegyet", és SZERETET címkével adják el, akkor az már nem túl tisztességes. Ez egyfajta ,,védjegy bitorlás". Pedig ahogyan fentebb már mondtam: a SZERETET szó egy olyan védjegy kellene legyen, amit NEM SZABADNA ENGEDNÜNK HAMISÍTANI.

A VALÓDI és általam nyilvánosan "védjegy oltalom alá helyezett" SZERETET kizárólag a VALÓDI megoldásokat támogatja, és önzetlen. Ha viszont eljutunk odáig, hogy azt mondjuk egy "üzletre", egy "adás-vételre", hogy az SZERETET, akkor bizony jól átverjük egymást. A javaslatom az, hogy nevezzünk mindent annak, ami.

A fentiek szellemében mindenkinek azt javaslom, hogy kizárólag olyan emberrel kösse össze az életét és a gyermekeinek jövőjét, aki képes és hajlandó a család tagjait SZERETNI."
Paeli Suutari

Forrás:Ahogy érzed

Te és az Isten

Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ?
Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott?
Nézz meg egy virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot!
Honnan tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ a tavasszal. Hideg föld öleli még a gyökeret, de már megindulnak benne az élet nedvei és moccan a csíra. Felüti kis zöld fejét a nyirkos fa levelek alól. Kinő a szár, utána futnak a levelek. Zöldek. A föld nedvei összetalálkoznak a napsugárral és zöldre festik a hajszál ereket. Aztán kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, előkacag a virág. Kacag. Szinte hallani lehet.

Nézd meg jól, milyen szép! Milyen szép és milyen tökéletes. Ember-művész nem alkotott még hozzá foghatót, csak másolt. Egy láthatatlan nagy művész keze dolgozik körülötted.
Néztél víz cseppet mikroszkóp alatt? Mennyi ezer élet nyüzsög benne. Egy egész világ. Minden víz csepp egy világ. Minden világ egy víz csepp. Önmagáért való zárt egész. A Te szemedben céltalan, mert nem vagy művész. Művész csak egy van ezen a világon, egyetlenegy, aki alkot. Napról-napra, percről-percre, mindig újat és mindig ugyanazt.

Nézd a fát! Nézd a hegyet! Nézd meg a folyót vagy a tengert! És gondold el, hány milliárd víz csepp van benne, hány milliárd víz cseppbe zárt világ! És aztán gondolj a csillagokra! Azokra, amiket ismersz, és azokra, amiket nem ismerhetsz. Tiszta éjszakákon nézz föl az égboltra: olyan éppen, mint a víz csepp a mikroszkóp alatt. Minden csillag egy élő valami és köztük a Tied, a Föld, talán a legkisebb. Gondold csak el, hány milliárd víz csepp lehet még ezen az egyen kívül, amit ismersz.

És akkor gondolj szánalommal azokra, akik el akarják hitetni Veled, hogy nincs Isten.
Nincs, mert ez, vagy amaz így történt. Mert romokban fekszik a házad. Mert meghaltak sokan, akiket szerettél. Mert kevés a kenyér. Mert sok a nyomorúság. A világban, mondod, nincsen igazság. És a Te világodat érted alatta. A Te külön világodat, ezt az aszfaltos, vízvezetékes, óra béres és gyár kéményes világot. A nyakkendős, nyúlszor kalapos, szén hiánnyal küzdő, műhely szagú és paragrafusok közé zsúfolt világot. És elfelejted, hogy ezt a világot Te csináltad magadnak. Te és a többi emberek, és így egyedül ti vagytok felelősek mindazért, ami benne történik.

Istennek semmi köze a házakhoz és az óra bérekhez, az általad feltalált bombákhoz és drót sövényekhez, semmi köze ahhoz, hogy kapsz-e nyugdíjat vagy sem és hogy meg tudsz-e élni abból a fizetésből, amit a többi emberek adnak Neked az önként magadra vállalt munkáért. Isten bele sem néz a számla könyveidbe, nem törődik a gépeiddel és talán azt sem tudja, hogy létezik az egyik víz csepp milliomodik porszemén egy úgynevezett társadalmi rendszer, amit mesterségesen fölépítettél magadnak és amivel most nem vagy megelégedve. Ő a csillagrendszerekkel és az ibolyák gyökerével törődik csupán.

Isten művész, aki megalkotta a világok milliárdjait és pillanatról pillanatra újakat alkot. Amit Ő alkotott, azért vállalja a felelősséget. Ott minden az Ő elgondolása szerint történik, tiszta és művészi törvények alapján. Ott nincsenek meglepetések és váratlan fordulatok. Nincs győzelme a gonosznak, mert nincs gonosz. Ezt a fogalmat az ember alkotta és emelte földöntúli alapzatra, hogy megbocsáthasson magának, ha ostobaságokat cselekszik. A sas nem gonosz, amikor lecsap a galambra. Fiainak viszi, hogy élhessenek. Művészi rendező keze igazította így a szerepeket, hogy ne szaporodhassanak el a galambok s ne egyék el az egerek elől a gabonát.

Az ember alkotott magának egy külön világot, a víz cseppen belül. Kiugrott a nagy együttesből, kivonta magát a művészi rendező keze alól, ácsolt magának külön színpadot, pingált magának külön díszleteket s maga osztja ki magának a szerepeket benne. Hát ne jajgasson, ha rosszul sikerül az előadás. Ha a kontár módon ácsolt kulisszák olykor rászakadnak és rozsdás szögekbe veri a fejét. Maga tette oda a szögeket.

Ha rosszul mennek tehát a dolgaid, ne csodálkozz. És főleg ne igyekezz Istenre hárítani a ballépések felelősségét. Szabad kezet kértél, s Ő, amennyire lehetett, szabad kezet adott. A lerombolt házakért, a drágaságért, a feketepiacért, a szén hiányért s azért, hogy pénz nélkül maradtál és vakarod a fejed: Ő igazán nem tehet. Talán nem is tud ezekről. Nem kíváncsi, hogy az Ő rendjén kívül, a sok milliárd víz csepp közül az egyikben egy izgága kis moszatocska a maga önteltségéből mire végezte. Neki a hóvirágokra van gondja, meg a madarakra. A csillagokra és a fákra. Meg arra, hogy szüless és meghalj. És hogy a gyomrod - feltéve, ha mértéktelenségedben el nem rontottad - megeméssze az ételt, amit adsz neki. Nem felelős, ha szíved idő előtt megunja pumpálni a véredet, mert hanyagul és könnyelműen elrontottad felesleges izgalmakkal, amiket a magad bosszantására sikerrel kiagyaltál.
Egyáltalában: az Istennek hagyj békét saját világoddal kapcsolatban. Nem várhatod, hogy Ő menjen oda hozzád, ha magad voltál az, aki fölényes emberi elmédre hivatkozva hátat fordítottál Neki. Te kell fölkeressed Őt, ha vissza akarsz Hozzá térni. Könnyen megleled, ha igaz és tiszta benned a szándék. Ha nem sértett hiúságodat és csalódott önzésedet akarod Neki elpanaszolni, hanem egyszerűen csak látni akarod Őt s megnyugodni abban, hogy van.

Ott leled mindég, a műhelyében. A víz cseppben, amit számodra alkotott. Csak nyisd ki a szemedet jól.
Megtalálod a fűszálban, amikor éppen nő. A virágban, mikor a szirmait bontja. A pillangóban, ahogy szárnyra kél. Ott dolgozik. És ha elég tisztán és elég egyszerűen állasz meg előtte, levetve minden magadra aggatott bohóc-cicomát, amit társadalompolitikának, tudománynak vagy előítéletnek nevezel: akkor talán reád is néz. Talán még reád is mosolyog.
Mélységes mély, szelíd művész-szemével végigsimogat és azt mondja:
- Bizony látom, rossz bőrben vagy fiam. Ideje volt, hogy visszatérj közénk. 

Wass Albert  

“Egy perces” titok a boldogabb házassághoz

Amikor már a párod is hazaért a munkából, akkor - mielőtt bármi mást csinálnátok - töltsetek el 60 másodpercet azzal, hogy megcsókoljátok és hosszasan megölelitek egymást, majd egymás szemébe nézve beszélgettek egyet.
Ennyire egyszerű: amikor belépsz az ajtón, RÖGTÖN menj oda a párodhoz, és ajándékozd meg őt 60 másodpercnyi szeretettel és figyelemmel.
Ha pedig te érsz haza elsőként, akkor abban a pillanatban, amint a párod hazaér, hagyd abba rögtön, amit csinálsz, és te legyél az, aki megajándékozza őt 60 másodpercnyi szeretettel és figyelemmel.
Nagyon - nagyon fontos dolog az, ami ilyenkor tudatalatti szinten lejátszódik kettőtök között. A testetek egymáshoz való simulása és a teljes mértékű, 60 másodperces egymásra figyelés nyugtató hatással van mindkettőtök tudatalattijára. Azt sugallja nagyon mély, kölcsönös lelki üzenetként, hogy a melegség, otthon, szeretet és biztonság elsődleges a számotokra.

Ha munkamániás a párod

Ha történetesen munkamániás a párod, gondolkodtál-e már azon, hogy vajon mi állhat ennek a viselkedésnek a hátterében? Alapvetően az, hogy fontosnak akarja magát érezni.

Sokan nincsenek azzal tisztában, hogy életünk igazi értelme abból fakad, hogy Isten gyermekei vagyunk és ennek megfelelően éljük az életünket. Így az összes energiájukat például arra fordítják, hogy kitűnjenek a munkahelyükön, míg mindeközben lehet, hogy elhanyagolják a családjukat. Sokszor ez a viselkedés onnan ered, hogy a párod édesapja vagy édesanyja azt mondogatta rendszeresen, hogy "fiam/lányom, te soha nem fogod semmire sem vinni az életben". Így aztán felnőttként egész életét azzal fogja tölteni, hogy megcáfolja az édesapját vagy édesanyját, és bebizonyítsa, hogy igenis tudja "valamire vinni". Valójában azonban soha nem tud fog tudni megfelelni ennek az elméleti szintnek, ami igazából sosem lett pontosabban meghatározva, csak egyszerűen ott "lebegett" mindig a családi légkörben.

Ha egy ilyen munkamániás férjed/feleséged van, soha ne becsméreld a munkáját! Inkább dícsérd meg őt azokért az eredményeiért, amiket elért. Mondd inkább azt neki, hogy mennyire büszke vagy rá. Minél több dícséretet kap tőled, annál valószínűbb, hogy több időt fog majd veled tölteni. Ugyanakkor, ha renszeresen lebecsmérled a teljesítményét, akkor azt fogja gondolni, hogy nem tud eleget felmutatni, és ez még inkább arra fogja őt késztetni, hogy még több időt szánjon a munkájára.

A jó emberi kapcsolatok

Nélkülözhetetlen hogy megfelelő kapcsolatunk legyen embertársainkkal.
Az a képesség, hogy jól kijövünk az emberekkel, a legértékesebb, legfontosabb tulajdonság, nemcsak a társas kapcsolataink, hanem a lelki egészségünk szempontjából is.
Boldogságunk nagyrészt emberi kapcsolatainkból származnak. Ugyanígy, problémáink többségét is a nem megfelelő kapcsolatok okozzák.
Mai világunkban az a képesség, hogy jól kijövünk társainkkal, vagyis a társadalmi intelligenciánk, a legértékesebb, legfontosabb tulajdonságunk, nemcsak karrierünkben, nemcsak házassági kapcsolatunkban, hanem lelki egészségünk terén is.
Hogyan fejleszthetünk ki egészséges, sikeres személyiséget? Ami olyan személyt jelent, akinek élvezik a társaságát, akit mindenütt szívesen látnak.
Megállapították, hogy a 85%-a mindannak amit elérünk az életben közvetlenül attól függ, hogyan jövünk ki az emberekkel. Ezért ma már a nagy világcégek az új munkatársak kiválasztásánál jobban vizsgálják a jelentkező személyiségét, mint a bizonyítványát, a szakértelmét, vagy a tapasztalatait.
Miért?
Azért, mert ha valakiben megvannak a kellő személyiségvonások, mindent megtanulhat, ami a sikerhez kell. De ha minden lehetséges tudással fel is van vértezve, ám pocsék a személyisége, nem kísérleteznek a megváltoztatásával.
85%-a az életben élvezhető boldogságunknak, a boldog kapcsolatokból származik.
Ugyanígy, az összes problémáinknak a 85%-a, a nem megfelelő kapcsolatokból származik.
A hiányzó 15%, a teljesítménytől függ.
Tehát, bizonyos mértékben, valóban kielégülést adhat az életben a teljesítmény, a siker, a pénzkeresés, a karrier kiépítése stb. Ám boldogságunk főleg a kapcsolataink függvénye.
Az érzelmi kapcsolatokra való nyitottság az emberi lét legfontosabb része.
A nyitottság azt jelenti, hogy képesek vagyunk hosszú távon érzelmi kapcsolatot létesíteni másokkal.
Az ember alapvető sajátossága a szeretetvágy.
Ha megvizsgáljuk érzelmi kapcsolatainkat, rádöbbenünk, hogy életünk majd minden problémája ezekkel függ össze.
Az életben valaha is elért sikereink túlnyomó része annak a függvénye, hogyan jövünk ki embertársainkkal.
Kapcsolataink minősége és mennyisége pontosan jelzi, hogyan funkcionálunk emberi lényként. És mint tudjuk, a kapcsolatainkban felmerülő problémák kora gyermekkorunktól életünk végéig rongálják egészségünket, megbontják lelki nyugalmunkat.
Ha érzelmi kapcsolatunk stabil, akkor rendszerint egészségünk is stabil, és lelkileg is nyugodtak vagyunk.
Hogyan mérhetjük ezeket a kapcsolatokat?
A kapcsolat megítélésének legegyszerűbb módja, a következő: kérdezzük meg önmagunktól, mennyit nevetünk családtagjainkkal, partnerünkkel, barátainkkal, munkatársainkkal. Mennyit nevetünk, ha velük vagyunk?
Észre fogjuk venni, hogy a nevetés az, ami elsőként jelez egy jó kapcsolatot, és a nevetés az, amely elmarad, ha a kapcsolat kezd tönkremenni. A nevetés, mivel az élet spontán megnyilvánulása, az egyedüli jele az egészséges személyiségnek és az egészséges kapcsolatnak.

Az akarat szabadsága

A szabadság a lehetőségek és következményeik tudatában végrehajtott cselekvés.
Isten semmit sem tesz értünk, amit mi nem teszünk meg magunkért.
Isten legnagyobb ajándéka az ember önrendelkezési joga. Mindenkinek magának kell gondjaira megoldást találnia, csak így képes tapasztalatokat szerezni, akaraterejét növelni, és tudatának határait kitágítani.
Isten nem kényszeríti ránk semmit, nem korlátoz soha semmiben. Szabad akaratot kaptunk - hatalmat, hogy a döntésünk alapján cselekedjünk, és ezt soha nem fogja elvenni.
Az ember életének, sorsának alakulása (hova születik, milyen körülmények közé, milyen társadalmi rétegbe, hogyan alakul az élete, az egészségi állapota, anyagi helyzete, sikerei, kudarcai stb.) Isten által nincs sem előre, sem folyamatában determinálva, meghatározva.
Isten az emberi élet eseményeinek alakulásába (bármily fontosak is azok az egyes embernek) nem avatkozik bele.
Isten szabadságot adott az embernek, mert az ember csak így lehet felelős a tetteiért.
Az ember szabadságának lényege az, hogy az ember képes Isten akarata ellen, tehát önmaga boldogsága ellen tenni. Az ember attól szabad, hogy választhat jó és rossz között.
Isten nem tőlünk függetlenül rendezi az emberek sorsát. Nem teszi meg azt, amit az ember is megtehet!
Amint a kis magnak földből és napsugárból kell kibontania illatozó szirmait, úgy nekünk sem ad az ÚR kész téglákat lelkünk fejlődéséhez, mert önmagának mondana ellent, ha a munkánkat magára vállalná.
Isten az őszinte, jó szándékú imát meghallgatja, s ha kell, erőt és útmutatást ad.
Ha csak Istenen állna, hogy ki mit csináljon, akkor nem emberek, hanem automaták lennénk. Akkor nem is volna szükségünk egymásra.
Isten megengedi, hogy bármit tehetünk, mert az a szándéka hogy szabadon tegyük azt, amit teszünk. Enélkül nem lenne komoly Istennek az a kívánsága, hogy szeretetben éljünk. Szeretni csak ott lehet, ahol lehet nem szeretni is.
Szabadságunk nem magunkra hagyatottság.
Istenre mindig számíthatunk. Helyettünk nem tesz meg semmit, de velünk mindent, ami lelki épülésünket szolgálja. Isten semmit nem tesz meg annak érdekében, aki nem tesz meg mindent a saját érdekében. Éppen a mi érdekünkben nem teszi meg. Az igazi szeretet mindig erőfeszítésre készteti azt, akit szeret, mert fejlődni csak az tud, aki erőfeszítéseket tesz. Isten csak annyit tehet, hogy szempontokat ad, rámutat a megoldás irányára, de lépést nem tehet senki helyett.
A legtöbb, emberek által kitűzött cél elérése annyi szabad döntéstől függ, hogy nincs értelme jóslásokba bocsátkozni, mert történhet minden, és mindennek az ellenkezője is. A földi élet a kockázatvállalások sorozata.
Isten nem kényszerít semmire, az ember, ha akar, élhet bűnben is, mert meghagyja az ember választási szabadságát. Nem azért, mert Isten közömbös, hanem azért, mert tiszteletben tartja az ember személyiségét. A bűnös ember személyiségét is. Isten nagyobb szabadságot ad az embernek, mint az emberek egymásnak. Értéke csak a szabad döntésnek van.
Az emberi viselkedést sokszor jellemzi, amit Ovidius így fogalmazott meg:
„Látom a jót, helyeslem, de a rosszat teszem.”
Az emberi gondolkodás sajátossága, hogy szívesen ötvözzük a szabad akaratot az eleve elrendeléssel. Sikereinket magunknak, kudarcainkat viszont tőlünk független erőknek tulajdonítjuk.
Isten a saját akaratából létrehozta, megteremtette az embert, majd az ember a saját – Istentől kapott – szabad akaratával létrehozta, kialakította a társadalmi törvényeket, benépesítette a Földet, kialakította az együttélés, munkamegosztás, anyagi javak elosztásának szabályait. Ebbe Isten már nem avatkozik bele.

Isten az ember szabad akaratára építi a világot.
Isten nem az, aki egyes dolgokra igent mond, másokra nemet, megint másokra talán, majd máskor-t.
Ha azt hisszük, hogy Isten minden dolgok megteremtője és eltervezője az életünkben, akkor tévedünk.
Isten készen áll a segítségre, de nem úgy, ahogy elvárjuk.
Nem Isten feladata megteremteni vagy megváltoztatni az életünk körülményeit és feltételeit.
Isten önmaga képére és hasonlatosságára teremtett minket. Minden mást mi teremtünk azon erő révén, mellyel Isten megajándékozott. Isten teremtette az élet folyamatát és magát az életet. Ám megadta nekünk a választás jogát, hogy azt kezdjünk az élettel, amit csak akarunk. Ebben az értelemben a mi akaratunk Isten akarata. Éljük az életünket, ahogy éljük, és ebbe a kérdésbe Isten nem szól bele.
Ne ringassuk magunkat abba az ábrándba, hogy istent érdekli a tetteink. Téged talán különösebben foglalkoztat, hogy mit csinálnak a gyerekeid, amikor kiküldöd őket játszani? Mindegy, hogy fogócskáznak, vagy bújócskáznak. Természetesen bízol benne, hogy nem tesznek kárt magukban, És ha mégis, ott leszel, hogy segíts nekik.
Természetesen tudatod velük, hogy melyek a veszélyes játékok. De nem tarthatod őket vissza minden veszedelemtől. És nem örökre. A bölcs szülő tisztában van ezzel, és mégis aggódik a lehetséges következmények miatt. Ez a kettősség - nem törődni mélységében a folyamattal, annál mélyebben az eredménnyel - amely többé-kevésbé megközelíti Isten „kettős” hozzáállását a teremtményeihez.

Mindig azt kapjuk, amit megteremtünk, márpedig mindig teremtünk.
Azon a napon, amikor igazán akarjuk, hogy véget érjen az éhség, akkor nem lesz többé éhezés. Minden erőforrás a rendelkezésünkre áll.
A világ azért olyan, amilyen, mert így döntöttünk.
Módszeresen megsemmisítjük a környezetet, és a természeti katasztrófákra mutogatunk.
Dönthetnénk akár úgy is, hogy már holnap véget vetünk az esőerdők pusztításának. Vagy megállítjuk a bolygót körülvevő védőréteg sorvadását.
Akár már holnap véget vethetnénk minden háborúnak. Csak arra lenne szükség, hogy mindannyian egyetértsünk.
A világ miattunk és a mi döntéseink miatt olyan, amilyen - vagy éppen az elmulasztott döntéseink miatt.
Semmi sem történik „véletlenül”.
Isten megajándékozott bennünket azokkal az eszközökkel, melyekkel úgy válaszolhatunk és hathatunk az eseményekre, hogy csökkentsük, mi több, megszüntessük a szenvedést és a fájdalmakat, mi azonban nem használjuk őket.

Az Univerzum legnagyobb ajándéka a szabad akarat, ami lehetővé teszi, hogy mindenki maga válassza meg fejlődésének útját.
Szabad akaratunkkal és a rendelkezésünkre álló erővel bármit kezdhetünk.
Szabadon alkothatunk, de szabadon rombolhatunk is.
Szabadon tehetünk jót, de rosszat is egyaránt.

Mikor először láttalak raboddá tettél,

Mikor rám néztél lelkemig megérintettél,

Mikor igent mondtál végre enyém lettél,

Együtt voltunk s te mindent feledtettél.

Teljesült minden vágyam óhajom,

Mikor karomba zártalak azon a hajnalon,

Te ölembe hullottál s én kaptam az alkalmon,

Csak néztelek némán mikor ott feküdtél karomon.

Némán kértél csókolj meg "angyalom",

S ajkam ott forrt sokáig ajkadon,

A Szerelem utolért azon a gyönyörű napon,

Akkor már tudtam Szeretni foglak nagyon!!!

Itt vagy velem fogod kezem,

Tudom szeretsz érzem itt bent.

Érzem,hogy szeretsz,

Mikor átölel kezed.

Mikor csókol ajkad érzem,

Lángoló s vágytól izzó szerelmed.

Mikor simogat édes kezed,

Akkor érzem hű szeretetedet.

Ha féltékenység gyullad benned,

Akkor érzem,hogy bármit megtennél értem.

Mikor hozzám jössz fáradtan,

S szelíden mosolyogsz arcomba,

Tudom szeretsz még ezekben a napokban.

Nem tudom Te mikor s hogyan érzed,

Hogy én is tiszta szívemből szeretlek téged.

Még akkor is mikor haragszok,

Ha bánkódok vagy dühös vagyok,

Ha sírok vagy nevetek,

Tudnod kell,hogy szeretlek.

Érezned kell ott bent,

Hogy bármit megtennék érted,

Hogy bármivé válok ha kéred,

Mert csakis beléd vagyok szerelmes.

Érezned kell,hogy mindenért szeretlek,

Szeretlek a sok jóért ami ott van benned,

Minden hibádért amit rejt lelked,

Mert , Édesem, nekem Te vagy az élet.

Ó, csak írj és akkor

Nagyon, boldog vagyok.

Mert szívemet, lelkemet

Magadban hordozod.

Tudom, hogy gyötörlek

Buja szerelemmel.

És fájdalmat okozok

Fájdalmas szívemmel.

De isten meg hálálja

Hidd el majd neked.

Ha írsz nekem néha

Pársoros levelet.

És nekem bocsássa meg

Rettentő bűnömet.

Azt, hogy önző módon

Vágyom szerelmedet.

Olyan édes vagy,mint a méz,

mert megédesíted napjaimat.

Szelíd vagy,mint egy tündér,

mert megszelídítesz engemet.

Lágy vagy,mint a selyem,

mert meglágyítod szívemet.

Olyan vagy,mint egy álom,

melyből felébredni félek.

Köszönöm hát neked,

hogy vagy nekem,

S mi eddig álomnak tűnt,

mind valóra válhatott VELED!