A szerelemről

Az életben akkor állsz legközelebb önmagadhoz, ha szerelmes vagy.
Ha nem tudsz szeretni, nem tudsz megnyugodni sem. Ha viszont tudsz, akkor életed értelmet kap, mert az élet értelme a szeretet.
A szerelem önmagáért létezik, nincs más célja. Az az ember, aki mindig mindet kikalkulál, logikus, céltudatos, az képtelen a szerelemre. Neki ok kell ahhoz, hogy cselekedjen – nem mintha ez oldaná a feszültséget, mivel a cselekedet eredménye mindig a jövőben van, nem itt és most. A szerelem mindig MOST történik.
Mi történik, ha két ember szereti egymást? Csak a jelenben élnek, csillog a szemük, nem gondolnak a múltra vagy a jövőre, arra, hogy ez miért csinálom, mi ebből a hasznom, mi lesz ennek a következménye. A szerelmes az igazi szemével lát, és nem csak lát, hanem meglát. A szerelemben nincs múlt és nincs jövő, mert ha van, akkor az nem szerelem. A jelen a kettő között van, a múlt és a jövő között. Nincs idő, beleléptél az örökkévalóságba. A jelen az örökkévalóság. A szerelem az első ajtó. Kiléptél.
Ezért vágyunk a szerelemre. Szeretni vágysz, és arra, hogy mások szeressenek Téged. Ha nem vagy tudatos, képtelen vagy a szerelemre, mert a szerelem a legmélyebb valóság ezen a Földön. A szerelem az egy másik dimenzió, és ha megpróbálsz valakit az időben szeretni, biztos, hogy kudarcot vallasz. Tanulj meg szeretni! Tanulj meg boldog lenni! Érezz, válj Te a szerelemmé, az egész lényed legyen a kéz, amely simogat. Ne Te csókolj, légy a csók. Felejtsd el Magad, olvadj el a testben. Az alkotás légy, ne a színész. Szeress!!! Amikor ölelsz, légy az ölelés, amikor csókolsz, válj a csókká.
A szerelmes ember néha tudatosabb, mint a szent. A szerelem kölcsönös segítség az út megtalálásához. Az út végtelen és rejtelmes. A szerelem a végtelen felfedező út, kéz a kézben. Nem csak egy szikra, ami eltűnik, hanem tűz, amelyben Te elégsz. A szerelem él. Az örökkévalóság a Tied. Akit szeretsz, az mindig figyelemreméltó. a figyelem és a szeretet mindig édestestvérek. Ha szeretsz, az érzés egész lényedre kiterjed, testedre, lelkedre, értelmedre. Ha csak gondolsz a szeretetre, az csak gondolat. A gondolat csak a fejre vonatkozik, de még ott sem egységesen jelentkezik, hanem darabjaiban. A következő pillanatban már nincs is ott. Eltűnt. Csak darabok és emlékek úsznak a szürkeállományban. Ezért vagy boldogtalan. Nem tudsz ígérni semmit, nincs rá alapod. Darabokból állsz. Azt mondod, szeretlek….mindörökké…Ez egy ígéret, amit képtelen vagy betartani, mert ez is egy gondolat. A gondolat nem tartalmazza lényedet. Holnap mást fogsz gondolni. Tegnap ott volt, de reggelre eltűnik, nyoma sincs már. A tegnapi ígéretből kötelezettség vált! Menj olyan mélyre, oda, ahol érzel. Ott a szerelem, mely kielégüléshez vezethet. Ne félj! Oldódj fel az érzésben és csak szeress egész lényeddel.
Az, amit mi szerelemnek nevezünk, valójában az emberi kapcsolatok teljes spektruma – a földtől egészen az égig. A legalsóbb szinteken a szerelem nemi vonzerő. Sokunk megragad ezen a szinten, mert társadalmi neveltetésük mindenféle elvárásokkal és elfojtásokkal terhelte meg nemiségünket. A legnagyobb probléma a szexuális szerelemmel az, hogy soha nem lehet tartós. Csak ha elfogadjuk ezt a tényt, leszünk képesek ünnepelni a szexualitást azért, ami valójában – akkor örömmel üdvözöljük, ha megtörténik, és hálával búcsúzunk tőle, ha elmúlik. Így ahogy egyre érettebbé válunk, lassan képesek leszünk megtapasztalni a nemiségen túli szerelmet, és tisztelni a másik páratlan egyéniségét. Lassan megértjük, hogy partnerünk gyakran csak visszatükröz minket: mélyebb énünkből feltűnő, eddig ismeretlen arcainkat tükrözi vissza felénk, és ezzel segíti kiteljesedésünket.
Ez a szerelem szabadságon alapul, nem pedig szükségen és elvárásokon. Szárnyai egyre magasabbra és magasabbra emelnek minket a mindent Egyként megélő egyetemes szerelem felé.
Három dolgot kell megjegyezni: a legalacsonyabb szintű szerelem a szex; ez a fizikai szint. A szerelem legmagasabb szintű megnyilvánulása pedig az együtt-érzés. A szex a szerelem alatt helyezkedik el, az együttérzés pedig fölötte: a szerelem épp középen van. Nagyon kevés ember tudja, hogy mi az a szerelem. Az emberek kilencvenkilenc százaléka sajnos azt hiszi, hogy a szex a szerelem. Nem. A szexualitás állatias. Természetesen ott rejtőzik benne a lehetőség arra, hogy szerelemmé fejlődjön, de az önmagában még nem szerelem, pusztán egy lehetőség. Ha éberré, tudatossá és meditatívvá válsz, akkor a szexualitásodat szerelemmé tudod változtatni. És ha a meditációd teljessé, abszolúttá válik, akkor a szerelem együttérzéssé alakul.
A szex a mag, a szerelem a virág, az együttérzés pedig az illat. Buddha definíciója szerint az együttérzés az szerelem plusz meditáció. Amikor a szerelmed nem csupán egy vágy a másik iránt, nem csak egy szükség; amikor szereteted adáson alapul, és nem egy koldus, hanem egy császár szerelme; amikor szerelmed nem követel cserébe semmit, és kész arra, hogy pusztán az adás öröméért adjon – akkor add még hozzá ehhez a meditációt, és a tiszta, valódi illat megjelenik. Ez az együttérzés. Az együttérzés fölött semmi nem áll. Minden szerelmes úgy érzi, hogy valami hiányzik, mert a szerelem befejezetlen. Egy folyamat, nem pedig egy dolog. Minden szerelmes elkerülhetetlenül hiányérzettel küzd. Ne értsd félre! Ez egyszerűen azt mutatja, hogy a szerelem alapjában véve dinamikus. A szerelem olyan, mint a folyó, állandó mozgásban van. Magában a mozgásban rejlik a folyó élete. Ha egyszer megáll, mozdulatlan dolog lesz belőle; akkor már nem folyó többé.
Egy élő személy vagy egy élő kapcsolat, vagy bármi, ami élő, szükségképpen kiszámíthatatlan. Hogy mi történik a következő pillanatban, lehetetlen megjósolni. Ha szeretni akarsz valakit, szeresd itt és most. Szeresd! Mert senki sem tudja, mi történik a következő pillanatban! Amikor valami hiányzik, akkor tenned kell valamit – ez egy hívás a magasabb és magasabb csúcsok felől. Nem mintha teljességet éreznél, amikor eléred őket; a szerelem sosem lehet teljes, de ez benne a csodálatos, ezáltal marad élő örökké. És mindig azt fogod érezni, hogy az összhang nem tökéletes. Ez is természetes, mert amikor két ember találkozik, két különböző világ találkozik. Ha azt várod, hogy tökéletesen összeilljenek, akkor a lehetetlent várod, és az csalódást fog okozni. Legjobb esetben akad néhány pillanat – néhány ritka pillanat -, amikor minden összhangban van. Így kell lennie.Minden erőddel dolgozz azon, hogy létrejöjjön ez az összhang, de mindig állj készen, ha nem sikerül tökéletesen.

Forrás: http://kriszti.timba.biz

Párunkkal eltöltött közös tevékenység

A közös tevékenység bármi lehet , ami az egyik vagy mindkét házasfelet érdekli. Nem azon van a hangsúly hogy mit csinálunk , hanem azon , hogy miért. A cél az  , hogy közös élményben legyen részünk és átéljük azt a felemelő érzést, hogy párunk törődik velünk. A kedvünkért szívesen megteszi azt ami nekünk fontos.
A közös tevékenység skálája igen széles lehet, mint  például: kertészkedés, vásárlás, séták , gyereknevelés vagy akár főzés. A felsorolásnak a vállalkozó kedv és az érdeklődési körünk szabhat csak határt. De ami a lényeg, hogy legalább az egyik fél érdeklődését szolgálja és a másiknak is legyen kedve hozzá. Minden közös tevékenység a szeretetünket fejezheti ki és jó vissza emlékezni rá.
Ha lehet ne  hivatkozzunk folyamatosan munkahelyi fáradtságra . Ha tudunk szánni időt az étkezésre, akkor párunkra is tudunk. Az egészséges házassághoz elengedhetetlenül fontos az együtt  töltött idő.
Nehéz megoldani? Fel kell áldozni bizonyos tevékenységeinket? Meglehet. De megéri , hogy látjuk párunk szemében szeretetet és érzi szeretetünket.

Az idő hiánya

Elgondolkodtatok már azon , hogy mit is vártok párotoktól? Milyen szeretetet? Párotok túl sokat dolgozik , nincsenek közös elfoglaltságok, túl kevés időt töltötök egymással, holott nektek   pont erre van szükségetek?  Mert mit is ér a ház , az autó vagy bármi más ha nem együtt élvezitek? Tudja  rólatok , hogy fontos ez számotokra? Megbeszéltétek vele?
 Szívetek mélyén ne arra haragudjatok  ami elveszi párotok idejét-  a munkára. Mert valójában nem a munkára vagytok dühösek, hanem arra , hogy olyan kevés szeretetet tapasztaltok  tőle.
Tudatni kell vele, le kell ülni megbeszélni akár vacsora közben is. De vacsora közben ne tévét nézetek vagy újságot olvasatok . Teljes figyelemmel forduljatok a másik felé. Érzelmileg nagy jelentősége van az egymásra szánt időnek. A tevékenység csupán eszköz, közvetítő közeg, melynek révén az együttlét élményében részesühettek.
Írjátok össze milyen szeretetre , odafigyelésre van igényetek, ugyanakkor párotoktól is kérjétek  ezt. Nem mindenki érzi ugyanazokból a jelekből a szeretetet.
Egy jó kapcsolat csak így működik , ha a szeretet folyamatosan jelen van és a szeretetigények kielégítődnek.

Hogyan viselkedjünk pótszülőként?

Akár rokonszenves, akár ellenszenves elsőre a szülő új társa, a kapcsolatépítéshez idő kell. Nincs értelme ezt siettetni, sem megkövetelni a szeretetet - érzelmeket úgysem lehet akarattal előidézni. Amire törekedni lehet és kell, az az egymásra figyelés, a közös programok szervezése, hogy legyen idő és lehetőség a kapcsolat építésére.
De nemcsak a gyerekkel kell türelmesnek lenni a szülőknek, hanem saját magukkal is. Sokan azzal a teljesíthetetlen elvárással lépnek be egy új kapcsolatba, hogy azonnal tökéletes szülővé kell válniuk – aztán keservesen csalódnak. Legtöbbször a pótanyák érzik úgy, hogy azonnal be kell bizonyítaniuk, szeretik és jól gondozzák párjuk korábbi kapcsolatból való gyermekét. Pedig ez nem olyan magától értetődő.
Egyrészt a pótszülőknek nem kell szülővé válniuk, mert a gyereknek megvan a saját anyja vagy apja (akivel jó esetben továbbra is van kapcsolata), s őt nem lehet és nem is kell pótolni. Pótszülővé kell válniuk, de nem tökéletes pótszülővé, hanem "csak" elég jóvá: olyanná, akire lehet támaszkodni, aki mindig elérhető, akivel lehet játszani és orvoshoz menni, de aki nem veheti át a felelősséget a két vér szerinti szülőtől.
Még egy nagy dilemma, ami gyakran jelentkezik ilyenkor: hogyan szólítsa a gyerek a pótszülőt? Ez minden családnál másképp alakul, és az a jó, ha hagyjuk kialakulni, nem pedig elhatározzuk, hogy hogyan kell lennie. Sok gyereknek erőltetett és kellemetlen apunak szólítani a pótapát, így inkább nem szólítják sehogy. Pedig nem a megszólítás jelzi a kapcsolat szorosságát. Érdemes hát kivárni, hogyan alakul, hogyan esik jól hívni a másikat.
Mi segíthet hát a gyereknek beilleszkedni az "új családba"? Az, ha megértőek vagyunk vele és magunkkal szemben, és nem várunk el olyat, amit úgysem lehet teljesíteni. Ha adunk időt a feldolgozásra a gyereknek is, meg magunknak is, és elfogadjuk, hogy a mozaikcsalád másképp működik, mint a hagyományos család. Ha teret és időt hagyunk az érzéseknek, hogy lehessen haragudni, szomorúnak lenni, gyászolni, de legyen alkalom és lehetőség a mindennapokban egymás megszeretésére, a közel kerülésre. Ha ez sikerül, akkor a mozaikcsaládban is átélhető az, hogy  a legfontosabb, hogy összetartson a család.

Ne veszekedj!

Van, aki nem tud konfliktusok nélkül élni, mert benső világát nem tudja elzárni a környezetétől, s így a benne levő feloldatlan görcsöket átvetíti azokra, akikre éppen lehetősége van.
Akiben van kellő önfegyelem, az tud hallgatni. Aki tud hallgatni, azzal nem lehet veszekedni. Veszekedéshez legkevesebb kettő fegyelmezetlen ember kell.
Persze előfordul, hogy nem kerülhető el a veszekedés. A konfliktusok szükségszerű velejárói az életnek. A konfliktusokat nem kell mindenáron elkerülni. Az nem erény, hanem inkább jellemhiba.
A szeretet megköveteli, hogy az ember vállalja a kockázatát annak, hogy nem hallgat, és ezért esetleg összetűz valakivel - az illető fejlődése érdekében. Vagy a kapcsolat tisztántartása érdekében.
Ne aggódj amiatt, ha vannak haragosaid. Csak benned ne legyen gyűlölet. Az gyűlöl, aki rosszat akar a másiknak. Ezt nem szabad tenned. Aki neked rosszat akar, az legyen az ő baja.
A harag nem bűn.  Az normális dolog, ha valaki haragszik arra, amit rossznak tart.
A gyűlölet, az más dolog.
Nem szabad engedned, hogy az elhatalmaskodjon rajtad. Gyűlölni annyit jelent, hogy sem irgalmat, sem igazságot nem akarok a másik félnek, csupán rosszat.
Nagyon fontos a csomagolás. Véleményedet csak akkor szabad durva smirglibe csomagolni, ha csak így tudod elérni, hogy felfigyeljenek rád. A viták akkor gazdagítanak, ha mindenki azzal a céllal száll be a vitába, hogy gazdagodni akar, és nem azzal. hogy győzni akar.

A kötött imák

Előfordul, hogy a kötött imák nem tudják lekötni kellőképpen a figyelmedet, mert nem a te imáid. A kötött imák nagyon szép és gazdag tartalmat hordozhatnak, de mégsem annak az imája, aki mondja, hanem azé, aki azokat kigondolta.
Ha saját szavaiddal beszélsz az Úrhoz, akkor nem tudsz nem odafigyelni arra, amit mondasz. Lehet, hogy az így elmondott szavaid számodra nem elég szépek, de Istennek mégis kedvesebbek, mint kötött imáid, mert ezekben benne van a szíved.
Isten mindennap szeretne szólni hozzád. Higgy a párbeszédima valóságában. Ha olyan mondatokat mondasz magadnak, amelyek építenek, buzdítanak, vígasztalnak, akkor e mondatokat nem magad találod ki, hanem Isten sugallja benned, neked!
Hidd el, hogy az Úr benned él.
Ha ezt elhiszed, akkor ebből egyértelműen következik, hogy cselekvő módon él benned.
Mindennap szeretne építeni, buzdítani, vigasztalni! Tedd ezt lehetővé Számára.

Ne álmodozz, hanem tervezz !

Álmodozásokkal nem juthatunk sikerhez. Csak az vezet sikerhez, ha felvállaljuk a jelenben adódó feladatokat. Nem arról van szó, hogy lemondjunk az álmainkról, vágyainkról, hanem az, hogy az irányát állítsuk be helyesen.
Fegyelmezetlen az emberek gondolkodása. Képzeletükben sokszor az irrealitásokban kóborolnak. Vagy a múltjukon töprengenek, ami már nincs, vagy a jövőjüket tervezik, ami még nincs. S a két „nincs” között alig élik át az egyetlen „vant”, a jelent. Sokszor azt látjuk jobbnak, amit elmulasztottunk. Igen, mert a fantáziánk jobban irányít, mint szabadna. A fantázia nagyon ki tudja színezni azt, ami nincs.
Mindezek mellett, mint útmutató hasznos is lehet az álmodozás. Csak tudni kell, hogy nem egyenlő a valósággal. Sok mindent az ember fantáziában próbál ki. Elképzeli magát többféle helyzetben, megízlelgeti a dolgot, majd kialakul egy érzése, hogy hogyan viszonyulna az illető helyzethez, dologhoz, emberhez a valóságban. Így próbálja el az ember a pályaválasztást is. Álmodozunk, fantáziában kipróbáljuk magunkat különböző munkahelyeken stb.
Az álmainkat elemezve sok információhoz jutunk önmagunkkal kapcsolatban is. Csak nem szabad összekeverni a valósággal az álmokat. Mint ahogy az ember otthagyja a mozit, és tudja, hogy most már a midnenapi életben  van és nem  a mozi által nyújtott képzeletben , ugyanúgy fontos, hogy szétválasszam a fantáziát a valóságtól.
Itt is a rendeltetésszerű használatról van szó, mint a negatív érzelmek esetében is: ha arra használjuk az álmodozást, amire való, és csak addig, amíg be nem tölti a feladatát, nincs vele semmi baj.
Ne az elmulasztott lehetőségek miatt legyünk gondban. Vegyük észre az előttünk álló lehetőségeket. Lehetőség mindig  arra van, hogy megoldást találjon az, aki pozitív gondolkodásra törekszik. Ne azon keseregjünk, ami nincs, hanem annak örüljünk, ami van. Tudjuk meglátni és megvalósítani azokat a feladatokat, amelyeket lehetőségeink, adottságaink figyelembevételével megvalósíthatunk.
A változtatás vágyát gyakran táplálják olyan fantáziaképek, amelyek a változtatás után elpárolognak, s így a csalódások sorozata következhet be.
A nagy és igazi örömök sokszor a kicsiny áldozatok gyümölcse. Sajnos, mivel a kicsiny áldozatok gyümölcse nem rögtön, hanem hosszabb folyamatok, időt igénylő események után érik be, ezért legtöbbször nem akarjuk vállalni azokat a kicsiny áldozatokat, melyekkel nap mint nap szembesülünk. Pedig ezeknek lenne gyümölcse a családok békéje, szomszédok, ismerősök, munkatársak, rokonok egymás iránti szeretetének kivirágzása.

Köszönet

Gyengéd irányításod befolyásolt mindenben, amit tettem, amit teszek, és amit valaha tenni fogok.
Jóságod kitörölhetetlenül rányomta pecsétjét mindenre, ami voltam, ami vagyok és ami valaha leszek.
Ily módon részese vagy mindennek, amit elértem, és amivé válok.
Amikor segítek a szomszédomnak, ott van a te segítő kezed is.
Amikor enyhítek barátom fájdalmán, ezért ő neked is tartozik.
Amikor szavakkal vagy példamutatással helyes utat mutatok egy gyereknek, elsősorban te vagy a tanítója.
Minden, amit teszek, a tőled tanult értékrendet tükrözi vissza. Minden rossz, amit kijavítok, minden szív, amelyet felvidítok, teher, amelyen könnyítek, irántad való tiszteletadás, a maga szerény módján.
Mert te adtál nekem életet, és ami még fontosabb, leckéket arra, hogyan kell élni. Te vagy minden jónak a forrása, amit elértem életem során.
Mami, köszönetet mondok mindazért, ami vagy és ami én vagyok.

David L. Weatherford

A tett és a tettes szétválasztása

Jézus a kereszten hangosan könyörgött:
“Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.” (Lukács 23,34)
Jézus a bűnt a tudatos cselekvéshez köti. Szenvedése közepette is másokért aggódik. Igazságérzete még ekkor is erősebb más érzésnél.
Az ember megbocsát, merthogy le tudja hántani a tettet a tettesről, és látja, hogy a tettes egy esendő ember, aki hibázik, és ha nagyon megnézi, a történetéből érthető is lehet, hogy mi vezette az illetőt a gonoszságig.
Nagyon sokféle ember van, nagyon sokféle fejlettségi fokon.
Ezért a megbocsátás alkalmával tudnom kell azt, hogy az az ember, aki képes úgy bántani engem, hogy nagy és mély fájdalmat okozzon, az még alacsony szinten van. Egy olyan ember, akit már nem a személyisége, hanem a lelke motivál, képtelen lenne ilyen bántásra, legalábbis szándékosan képtelen lenne, legfeljebb véletlenül vagy ügyetlenségből. Ezért látom, hogy az a rossz, amit nekem okozott, az számára a pillanatnyi legjobb megoldás volt valamire - a maga szintjén annak tűnt neki.
Eszembe juthat az is, hogy a bántó nem célzottan velem volt olyan, amilyen, hanem ő eleve ilyen, itt tart, és ugyanazt a bántás elkövette volna bárki mással is.

Otthoni fagyos légkör

A szülők állandó veszekedése, az ajtócsapkodások vagy éppen a fagyos légkör rendkívül károsan hathatnak a gyerekek lelkiállapotára. Azok az óvodások, akiknek a szülei rendszeresen és erőszakos módon veszekednek egymással, idősebb korukra l
lelkileg bizonytalanabbak lesznek, akiknek körében gyakrabban jelentkezik a depresszió, a szorongás és a magatartásbeli gondok.
Ugyanakkor azokban a családokban, ahol szintén előfordulnak konfliktusok, ám azt a szülők intelligens módon, erőszakmentesen oldják meg, a gyerekek nem szenvednek semmilyen károsodást. A gyerekek lelki biztonságához tehát nem szükséges teljesen konfliktusmentes légkör, sokkal fontosabb, hogy a felmerülő gondokat megfelelő módon kezeljék a szülők.

Bocsássunk meg saját magunknak

Bocsássunk meg minden értelmetlen, gonosz dolgot, amit valaha tettünk, mert minden ember követett el értelmetlen, gonosz, ostoba, nevetséges dolgokat.
Nem tudunk igazán megbocsátani magunknak, hacsak nem nézünk igazán szembe a múltban elkövetett hibánkkal. Nem kell rossz embernek lenni ahhoz, hogy rossz dolgokat csináljunk.
Ha csak a rossz emberek tennének rosszat másokkal, meglehetősen jó világban élnénk. Legalább annyit bántunk másokat az ügyetlenségünkkel, mint a rossz cselekedetekkel.
És minél tisztességesebbek vagyunk, annál jobban átérezzük, hogy milyen fájdalmat okoztunk másoknak.
Akkor bocsátunk meg magunknak, miután felfedezzük a saját hibánkat. Azért a jóért értékeljük magunkat, amit találunk magunkban, és azért a rosszért bocsátunk meg, amit elkövettünk. A megbocsátás nem elfelejtés
A megbocsátás nem azt jelenti, hogy nem fáj a megbántás.
Megbocsátani azt jelenti, hogy embertársainkkal kapcsolatban igyekszünk olyan elnézőek lenni, amilyen elnéző volt velünk eddig Isten. Amikor megbocsátunk, nem felejtjük el a bántást. Merthogy pontosan azért kell megbocsátani, mert nem tudjuk elfelejteni, amit tettek velünk.
Azok a legveszélyesebb fájdalmak, amelyekre nem merünk emlékezni. Ezeket letuszkoljuk a tudattalanunkba, remélve, hogy nem fognak fájni. De ezek álruhában térnek vissza, és alattomosan akkor csapnak le ránk, amikor a legkevésbé számítunk rá.

Végül, ha elkövettünk valamit, és megbántottunk valakit, kérjünk bocsánatot tőle. Sokan vannak, akiknek nincs bátorságuk, merszük, lelkierejük, hogy azt mondják: nagyon sajnálom.