Ami pénzért nem megvehető

Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt.
A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva.
Beszélgettek a családról, feleségrol, gyerekekrol, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben.
Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az idot, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvo embert egy ido után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta oket, ez volt minden változatosság az életében.
Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve.
Miközben az ablak melletti beteg kimeríto részletességgel írta le a kinti világot , a másik, folyton fekvo behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt.
Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetrol beszélt. Bár a folyton fekvo ember nem hallotta zenészeket, maga elé képzelte oket a másik érzékletes leírása alapján.
A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülo novér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat. Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belso
ágyon fekvo beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A novér szívesen segített, kényelembe helyezve ot azon az ágyon, majd magára hagyta.
Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tuzfalra néz. Megkérdezte a novért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot.
A novér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem..
Valószínuleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.
Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törodve saját helyzetünkkel. Bajainkat megosztva csökkenthetjük oket, de ha derunket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal, megsokszorozzuk azt.
Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold össze azokat a dolgokat az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért.

Ha az anya elhanyagolja gyermekét, akkor ő sem tud szeretetet viszonozni. A túlszeretett, elkényeztetett gyermekből válik önző ember. Az önző emberek nem tanultak meg szeretni, szeretetet viszonozni, tehát alkalmatlanok az igazi szeretetkapcsolatokra.

Mire való a csönd?

A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tőle:
- Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?
A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak:
- Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?
Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba:
Nem látunk semmit - mondták kisvártatva.
A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek:
- Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit láttok?
A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s felkiáltottak:
- Saját arcunkat látjuk a kútban!
- Bizony, amíg zavartam a vizet - mondta a remete -, nem láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat.
A látogatók megértették a remete tanítását.

Gondolatok a családról , boldogulásról

Hinduként négy, vagy öt dolgot szeretnék elmondani Neked. Azokban az otthonokban, ahol tisztelik az öregeket, ott megtelepszik a jólét. Máshol, ahol lenézik az apát, az anyát, nagyapát, nagyanyát, nagynénét, a nagybátyát, ahol hiányzik a gyöngédség, ott nehezebben boldogulnak. Az emberekben ez nem tudatosul, ezért amikor boldogtalanok, és nyomorultul érzik magukat, sehogyan sem képesek a nehézségeiket legyűrni, nem értik, miért sújtja őket a balszerencse. A kiváltó ok a saját viselkedésükben rejlik, mert megsértik ezeket a törvényeket, azután keresik a magyarázatot a csillagok állásában, a kedvezőtlen gazdasági körülményekben, a bevétel-kiadási egyenlegben. Ott bizony rossz helyen keresgélnek, ott nem találják meg a dolgok valódi miértjét, így az alapelvet továbbra is figyelmen kívül hagyják. Abban a családban ahol tekintettel vannak az idősekre, ahol tisztelettel övezik őket, abba az otthonba beköszönt a jólét.
Másodszor, ott, ahol a nőket megbecsülik, ahol megérdemelten, nap, mint nap piedesztálra emelik őket, ott haladnak előre. Hol is mutatkozhatnék meg az emberség máshol, mint a nőkkel szembeni viselkedésben? A Legfőbb Anya az, akiből az egész Univerzum élete ered. Éppen ezért, ahol az anyákat, a nőket szeretettel, megbecsüléssel veszik körül, abban az otthonban jól boldogulnak. Másutt a nőkkel tiszteletlenül, durván, esetleg kíméletlenül bánnak. Ezeket a házakat, melyek asszonyok sírásától hangosak, ahol nők könnyeiket hullatják, a bőség messze elkerüli.
Harmadszor, a nőkhöz szólok. A szerénység olyan tulajdonság, mely önmagához vonzza a boldogulást. Egy nő legszebb ékszere az egyszerűség, a szelídség. Éke a nőnek, szépsége a leánynak nem a viselt ékszerekből, drága ruhákból árad. Nem! Önmagában ez nem szépség! Akkor hát mi is az értéke a test szépségének? Abban a pillanatban majd, amikor a tested elhagyod, az haszontalanná válik számodra. Így hát a nő valódi bája, lelkének nemességéből ered. Ha egy nő nem hivalkodó, ha szemérmes, akkor hódolatra méltóvá válik, otthonába a jólét szolgául szegődik, cselédje lesz a családnak.
Néha szomorúan látjuk, hogy egy modern, előkelő közösségbe született nőben nem találunk semmilyen nőiességet. A női természetet az ő gyöngédsége, kecsessége, kedvessége, türelmes, és megbocsájtó lelkülete adja. Az ilyen nő a mi szemünkben istennővé válik. Ha mindezek hiányoznak, ha egy nő éles nyelvű, ha epés megjegyzéseket tesz, avagy megkeseredett és ellenséges, a jómód távol marad. Távol marad akkor is, ha minden tekintetben olyannak szeretne mutatkozni, mint egy férfi. Természetesen, jogosan formál igényt az egyenjogúságra, minden vonatkozásban azonban nem lehetnek egyformák. Ha a nő nem tud ettől a fixa ideától szabadulni, akkor elveszíti minden báját, erényességét és tisztaságát, azokat a becses értékeit, melyet Istentől eredendően kapott. A Védák azt hirdetik: „Ahol a nőket mély tisztelettel övezik, ott táncra perdülnek az istenek”. Ahol a nők nem érdemlik ki ezt a tiszteletet ott a boldogulás is elmarad.
És végül, de nem utolsó sorban, áldott az otthon, ahol Isten tisztelete megmutatkozik a mindennapok gyakorlatában. Ezek a családok kegyelemben és boldogságban élnek. Minden reggel, amikor felébredsz, mondj köszönetet tested egészségéért, elméd tisztaságáért, az energiáért, melyet a magad és a közösség javára fordíthatsz. A nap végén pedig köszönd meg Istennek az Ő ajándékait, a szép időt, a tiszta levegőt, életerődet és az egészségedet. Adj hálát a lehetőségért, melyet kaptál, hogy önmagad gyarapíthattad, másokat támogathattál, számukra hasznos lehettél. Ha minden napod hálaadás, ha minden nap hajlékodba hívod Istent, magadhoz vonzod a sikert. Ott, ahol felhangzik az ima, Isten szinte kézzelfoghatóvá válik, ott ahol ez a természetfeletti erő jelen van, kell-e még a jólétről elmélkednünk? Minden, ami jó, minden, ami áldott, átjárja az otthont, szétárad a házban.
Ahol Isten jelen van, a dolgok kedvezően alakulnak, áldottá válnak, és magától értetődően gyarapodnak, mint ahogyan a fény világosságot hoz, a világosság pedig láthatóvá tesz dolgokat. Ha azt szeretnéd, hogy a prosperitás melléd szegődjön, adj hálát! Ne gondold, hogy a templom az egyedüli hely ahol köszönetet mondhatsz, ahol imádkozhatsz. Mindezt az otthonodban is megteheted. Engedd, hogy hajlékodat áthassa ez a szellemiség! Legyenek a nők a szerénység, a tisztaság a romlatlanság és a szívélyesség mintái. A család gyermekei, férfitagjai adják meg a kellő tiszteletet nekik, legyenek kedvesek, udvariasak e hölgyekhez, és mutassák gyermekeiknek a szülői szeretet példáját. Ha mindezek teljesülnek, a nincs, a nehézségek és a szükség eltűnnek a házadból.

A bölcsek egyetemes igazsága: „Jólétet az ember viselkedésével teremt”. Minden külső tényező csak másodlagos.

Swami Chidananda írása

(Swami Chidananda Sivananda Mester egyik megvilágosodott tanítványa, aki Sivananda Mester után a rishikesi Ashram és az Isteni Élet Társasága szervezet vezetője volt, míg ő is el nem hagyta a földi létet.)

http://www.jogasziget.hu/mesterek/tanitasok/164-gondolatok-a-csaladrol-a-boldogulasrol.html

Csak az idő érti meg, milyen fontos az életbe a SZERETET

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás ,Büszkeség és még sok más, így a Szeretet is.
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed, ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.
Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.
Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott. A Gazdagság egy luxushajón úszott el a Szeretet mellett. Megkérdezte:

 - Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeség, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! Válaszolt aBüszkeség, mert itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
- Oh Szeretet, mondta a Bánat - én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta szeretet kérését. Hirtelen megszólalt egy hang:
- Gyere Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
- Az IDŐ volt- mondta a Tudás.
- Az IDŐ?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?
A Tudás válaszolt:
- Mert csak az idő érti meg, milyen fontos az életbe a SZERETET!!!

A fejtől a szívhez

A fejtől a szívhez  A gondolatok világából indulj el az érzelmek irányába!
Ennek a legjobb módja az, ha elkezdesz a szívedből lélegezni. Napközben, ahányszor csak eszedbe jut, vegyél egy mély lélegzetet, és érezd, ahogy a beáramló levegő eltalálja a mellkasod középpontját. Érezd, ahogy a lét beléd ömlik, ahogy eléri pontosan a mellkasod középpontját – tehát nem kicsit balra, nem is jobbra van ez a pont, hanem pontosan középen. Ott a szívközpontod.
Ennek a pontnak semmi köze a fizikai szívhez. Ez egészen más – az asztráltesthez tartozik.
Lélegezz jó mélyeket és legalább ötször egymásután töltsd meg a szíved lélegzettel! Figyeld amint ott középen a szívedbe árad a létezés. Az életerő, az élet, az isteni minőség, a természet… minden belédárad!
Aztán lélegezz ki mindent a szívedből és érezd, ahogy visszasugárzod azt, amit a lét neked ajándékozott.
Naponta többször végezd el ezt a technikát. Egyre érzékenyebbé válsz, egyre több dologra fogsz felfigyelni. Egyre több illat, egyre több íz tűnik majd fel, többet érzékelsz a tapintás által, több mindent látsz és több mindent hallasz meg – minden sokkal intenzívebbé válik. Elkezded érezni, hogy az élet tényleg ott lüktet benned.

Osho

Ha nem vagy a szavak embere

Ha valaki nem a szavak embere , házastársa számára viszont fontos az elismerés , van út, hogy ezt kifejezzük.  Pl . ha  egy füzetbe vagy noteszba minden nap kb. 5 percet rászánva , elismerő szavakat írunk párunkról , és egy alkalmas pillanatban , (akár névnap vagy szülinap ) meglepjük vele ,nagyon meg fog hatódni. Nem várt örömben és  megerősítésben lesz része, bátorítást kap. Nyilvánvalóvá válik számára, mennyire is szeretik és elismerik napi teendőit.   Ragadjuk meg hát az alkalmat .
A leírt szavak nagy előnye, hogy újra és újra átolvashatjuk őket .Akár egy szomorú pillanatunkban is elővehetjük és máris feltöltődünk.

Cselekedj szeretettel, felejtsd el a félelmet

Ha jól szeretsz, a félelem eltűnik. Ahol mély szeretet van, ott nincs félelem.
Valahányszor szerettél valakit, akár egyetlen pillanatig is, volt benned félelem? Nyoma sincs egyetlen kapcsolatban sem, ahol – ha csak egyetlen pillanatig is – két ember igazán szereti egymást, és létrejön a találkozás, tökéletes összhangba kerülnek egymással, s abban a percben a félelem eltűnik. Mint amikor felkapcsolják a fényt, és eltűnik a sötétség. Ez a titkos kulcs: szeress jobban.
Ha úgy érzed, félelem van benned, szeress jobban. Légy bátor a szeretetben, meríts bátorságot hozzá.
Légy kalandvágyó a szeretetben! Szeress jobban, szeress feltétel nélkül, mert ahogy nő a szereteted, úgy csökken a félelem.
Szeress mélyen! Ha egy szexuális kapcsolatban igazán szeretsz, sok félelem eltűnik a testedből.
Ha feltételeket őrizgetsz az elmédben, sosem leszel képes szeretni; a feltételek gátakat építenek. Ha a szeretet jótékony hatással van rád, miért törődnél a feltételekkel? Csodálatos élmény, nagyon kellemes érzést okoz – szeress hát feltétel nélkül, ne kérj semmit cserébe. Ha megérted, hogy kizárólag az emberek szeretete révén érheted el a félelemnélküliséget, szeretni fogsz, a puszta élvezetért!
Az emberek általában csak akkor szeretnek, ha a feltételeik teljesültek. Azt mondják:
Ilyennek kell lenned, csak akkor foglak szeretni.
Mindenki feltételeket szab; a szeretet pedig tovatűnik. A szeretet olyan, mint a határtalan ég! Nem kényszerítheted szűk, behatárolt, korlátozott térbe. Ha beengeded a friss levegőt az otthonodba, aztán minden oldalról gondosan bezárod – becsuksz minden ablakot, becsuksz minden ajtót -, hamarosan áporodottá válik. Minden szeretet-történés a szabadság egy darabja; ha bezárod a friss levegőt az otthonodba, minden áporodottá, piszkossá válik.
Ez nagy gondot jelent az egész emberiségnek – már jó ideje. Ha szerelembe esel, mindent csodálatosnak látsz, mert abban a pillanatban nem szabsz feltételeket. Két ember feltételek nélkül közeledik egymáshoz. De amint megállapodnak, attól kezdve, hogy természetesnek veszik egymás létezését, feltételeket állítanak fel: Ilyennek kell lenned, úgy kell viselkedned, csak akkor foglak szeretni.
Rá akarod kényszeríteni a másikat, hogy tegyen valamit érted, csak akkor fogod szeretni; máskülönben cserbenhagyod a szerelmedet. Büntetésként vagy kényszerítő erőként használod a szeretetet, de nem szeretsz. Akár visszatartod, akár megadod a szeretetet, egyik esetben sem a szeretet jelenti a végcélt, hanem valami más.
Ha nős vagy, ajándékokat viszel a feleségednek, ő pedig örül neki, hozzád bújik, megcsókol. Ha azonban semmit sem viszel haza, távolságtartás alakul ki: nem bújik hozzád, nem közelít. Ha így cselekszel, megfeledkezel arról, hogy a szeretet nem csupán másoknak tesz jót, hanem neked magadnak is. A szeretet elsősorban azoknak segít, akik szeretnek. Csak másodsorban segít azoknak, akiket szeretnek.
Ne törődj a másikkal! A szeretet csodálatos jelenség, ha te szeretsz, magadnak szerzel vele örömet.
És minél erősebben szeretsz, annál szeretetre méltóbbá válsz. Minél kevesebb benned a szeretet, és minél több érzelmet követelsz másoktól, annál kevésbé leszel szeretetre méltó, annál zárkózottabbá válsz, az egódra korlátozódsz. És sértődékeny leszel: még ha valaki szeretettel közelít feléd, attól is rettegsz, mert minden szeretetben ott rejlik a visszautasítás, a meghátrálás lehetősége.

Osho

A mély elégedettség a szeretet látható jele

Ha valakiben szeretet él, mély elégedettséget érez. A szeretet nem látható rajta, csak elégedettség, mély nyugalom veszi körül… minden lélegzetében, minden mozdulatában, a teljes lényében ott van.
Talán meglep, ha azt mondom, hogy a szeretet vágy nélkülivé tesz, de a vágyak az elégedetlenségből születnek. Vágyakozol, mert hiányolsz valamit. Vágyakozol valami után, mert azt hiszed, ha azt megkapnád, elégedetté válnál. A vágyak az elégedetlenségből születnek.
Ha kialakul a szeretet, a két középpont találkozik, feloldódnak, egymásba olvadnak, és egy új alkímiai minőség születik, az elégedettséget eredményez. Olyan, mintha a létezés egésze megállna – nincs mozgás. Akkor a jelen pillanat az egyetlen pillanat. 

Osho

Az élet segít felejeteni

Mindannyiunk életében történnek rossz dolgok, amit az évek során nem szeretünk felhozni vagy emlékezni. Gondolok itt gyerekkori traumára,  családon belüli erőszakra, akár testi , akár lelki erőszakra, megalázásra , válásra vagy más lelki fájdalmakra. Ezeket a pillanatokat, napokat, heteket vagy éveket, legszívesebben kitörölné az ember örökre az életéből. Idővel azonban az élet  nem csupán megnyugtat és eltompít, de a nyugtalanító gondolatokat és emlékeket is lecsendesíti. Életünk jókora szeleteit nem ok nélkül felejtjük el.
Ez a felejtés inkább egy védekező mechanizmusként szolgál, hogy ne kelljen szembe nézni a életet érintő fájdalmakkal. Olyan mintha homokba dugnánk a fejünket és akkor gondolhatjuk, hogy minden rossz elmúlik. Ideiglenes állapotnak megfelel míg felerősödünk lelkileg ,viszont  ettől a probléma  még nem oldódik meg és továbbra is kísérteni fog. Sokan ezért is temetkeznek a munkába , hogy feledtesse a lelki fájdalmakat. Gyakori azonban , hogy a test és a lélek a trauma megtörténte után hosszú idővel is visszatérő érzeteket vagy testszintű emlékeket tárol. Zavaró emlékek üldöznek , szomorúság áraszt el bennünket , ekkor lehet tudni, hogy készen állunk  az emlékezésre. Úgy vélem az élet minősége drámai javuláson megy keresztül , ha az emlék ismét megelevenedik és végig haladt az érzelmeinken.
A fájdalom ajándék, (még ha rosszul is hangzik) ,mely arra kényszerít bennünket, hogy jó dolgokat tegyünk meg magunk számára. Sajnos legtöbbször csak így figyelünk magunkra ha testünk az érzelmi vagy fizikai fájdalom csatornáján keresztül ránk kiált. Más szóval a test tökéletesen megszerkesztett óra, tudja mikor érkezett el az idő az emlékezésnek. És nagyon jó is , hogy tudja ezt , mert az elfojtott emlék olyan mint egy szunnyadó vulkán, a feszültség belül folyton folyvást növekszik csak egy szikra kell és robban. Ne gondoljuk, hogy az elfojtás jót tesz lelki állapotunknak. A külvilágnak mutatott boldog , paradicsomi  élet a lelkünket nem teszi boldoggá és kiegyensúlyozottá. Továbbra is sóvárog a teljes élet után.
Nagyon fontos, hogy a gyógyulást elősegítő folyamat első lépése a szégyent és az azt kísérő önokolást megbocsátássá változtatni. Mihelyt a félelmet, a haragot, a feszültséget és a szégyent megbocsátássá , elfogadássá és önbizalommá formáljuk elfelejthetjük és elengedhetjük az egész fájdalmat.
Nem könnyű szembe nézni újra a fájdalommal de csak így lehet a lelkünk újra szabad és boldog.

Szeretkezés

A szerelmet dédelgetni kell, nagyon lassan ízlelgetni, és akkor elárasztja lényedet, és olyan magával ragadó élménnyé válik, amelyben te nem vagy többé. Már nem csupán szeretkezel – szeretet vagy.
A szeretet nagyobb energiává válhat körülötted. Túlnőhet rajtad és a szerelmeden is, hogy mindketten elvesztek benne. Ehhez azonban várnod kell. Várj a pillanatra, és hamarosan rájössz a nyitjára. Hagyd felhalmozódni az energiát, és hagyd, hogy magától megtörténjen. Lassan-lassan fel fogod ismerni, mikor jön el a pillanat. Meglátod a tüneteit, az előjeleit, és azután már nem lesz nehézség.
Ha nem jön el a pillanat, amelyben természetesen belezuhansz a szeretkezésbe, akkor várj; semmi sem sürget. A nyugati elme túlságosan siet – még a szeretkezésben is, valamit el kell végezni, és be kell fejezni. Ez teljesen rossz hozzáállás.
A szerelmet nem tudod irányítani. Akkor következik be, amikor bekövetkezik. Ha nem következik be, akkor sincs miért nyugtalankodni. Ne váljon az egód rögeszméjévé, hogy valahogyan szeretkezned kell. Ez is benne van a nyugati elmében: a férfi azt gondolja, hogy valahogyan teljesítenie kell. Ha nem sikerül, nem elég férfi. Ez ostobaság, őrültség. A szerelem transzcendentális. Nem tudod irányítani. Azok, akik megpróbálják, elszalasztják minden szépségét. Akkor legfeljebb egy szexuális feloldódás lehet, de a finomabb és mélyebb valóságai érintetlenek maradnak.

Osho