Nem az idős ember , hanem a gyermek az aki fejlődést hoz az életbe. Az idősek nem törődnek a haladással, bár pusztán az évek nem teszik az embert öreggé. Lehet valakinek hatvan, hetven évesen is gyermeki rajongása, belső öröme, lelkesedése. Ugyanakkor vannak tizenhét, tizennyolc, tizenkilenc éves emberek , akik nem törekszenek semmire, nincs lelkesedésük, dinamikájuk. Ha egy tizenkilenc éves fiú nem képes a világgal mit kezdeni, ha nem tud hasznára válni, ha nem törődik a világgal és úgy érzi, nincs szüksége semmire a világtól, akkor lélekben kilencvenkilenc éves. Másrészről viszont, ha valaki kilencvenkilenc évesen akarja megtanulni a belső nyelvet - a végtelen szeretet , nyugalom, az örök bölcsesség nyelvét, az isteni fény nyelvét -, akkor ő lélekben gyermek. A spirituális életben nem a földi évek számítanak , hanem az egyén belső vágyakozása a cselekvésre. Vágyakozás arra, hogy csináljon valamit, hogy váljon valamivé. Isten gyermekévé.
Ha igazán gyermekké akarsz válni, akkor érezned kell , hogy mindig van tanulni valód, és Isten ott van , hogy tanítson téged. A spirituális életben minden nap, minden órában , minden percben, minden másodpercben tanulhatsz tőle valamit. Ha állandóan érzed, hogy tanulsz a belső világban , az isteni mindig elérhető , befogadható marad számodra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése