Mikor szent karácsony

Angyalai szállnak,

Öröm a vendége

Minden igaz háznak.

Eltörpül ilyenkor,

A lárma, az árnyék,

Megszépül a szívben

Minden igaz szándék.

Mert Karácsony este

Isten jár a földön,

Hogy templomává váljék

Minden szív és hajlék.

Mikor szent karácsony

Csillagfénye árad,

Termo öle nyílik,

Minden barázdának.

S míg száll a szikra

A fenyőágon

Szaporodik a sok mag

Szerte a világon.

A megszentelt földbe

Az Isten veteget,

S minden elvetett mag

Szeretetet terem.

Boldog, békés , szeretetben gazdag karácsonyi ünnepeket!

"Az embereket a hülyeségükkel együtt kell szeretni."

Ezt a drága anyám mondta. Ő meg tudta tenni - én nem. Odáig eljutottam, hogy elfogadtam a másikat olyannak, amilyen. Megértettem. Sajnáltam is.

De nem szerettem. Ő meg szerette!
Mi volt a titka? Egyszer erről faggattam, és azt mondta:
"Nézd, minden ember hülye. Iszik, nagyhangú, önző, rendetlen, vagy bosszantóan precíz, könnyelmű, komor, gátlásos, gátlástalan, nem mosdik, tisztaságmániás, teli van szorongással, bizonytalansággal, néha durvasággal, gyávasággal, gyengeséggel, hirtelen haraggal és sérelemmel. Sorolhatnám még. Minden ember gyári hibás. Én is, te is. Azt hiszed, te nem vagy 'hülye'? Mégis szeretlek. Abban a hatalmas zsákban, amelyet a lelkemben nyitottam neked, minden rossz tulajdonságod belefér. Reggelig tudnám sorolni, mi miatt nem vagy szeretetre méltó. Mégis szeretlek! Ha nem így működnénk, nem lenne szeretet a világon! Nincs olyan ember, akinek ne lenne rossz természete, akinek ne lennének bűnei, tüskéi, démonai, bosszantó tulajdonságai. Nincs olyan lélek, akiben ne lenne szemét. Még a szentekében is van! De mennyi! A szeretethez bőséges lélek kell, egy nagy szemetes kosár, ahová a másik minden rossz tulajdonságát, vacakságát, bosszantó megnyilvánulását belehajítom. Kidobom vagy elfelejtem."
Nem értettem, s ezért még hozzátette:
"No, nézd! Vegyük csak azt, ami téged illet: ordítva születtél. Minden éjszakámat végigbömbölted hároméves korodig. Követelődző voltál. Önző, mohó. Csak arra kellettem neked, hogy adjak. Hogy etesselek, fürdesselek, mert hogy el ne felejtsük, naponta többször bepisiltél és összeszartad magad! Olyan büdös voltál, hogy minden idegen kiment a szobából. Én meg bírtam. Nem zavart. Sőt, mosolyogtam rajta. Életem legszebb korszakához tapad az a mások számára borzalmas bűz, ami belőled áradt. Éjszaka féltél, fölébresztettél, hozzám bújtál. Évekig nem tudtam aludni miattad. Az utcán lusta voltál járni, föl kellett emelni téged, és cipelni, mert te élvezted, én meg nyögtem alattad. Ha nem vettelek föl a nyakamba, bőgtél, de olyan kétségbeesett üvöltéssel, hogy szégyelltem magam a járókelők előtt: azt hitték, öllek téged. Így kezdődött a kapcsolatunk! És látod: szerettelek! Ne hidd, hogy egy párkapcsolatban, egy barátságban, vagy akármilyen emberi viszonyban másképp működik a szeretet! Nem! Ha valakit megszeretsz, vegyél hozzá egy jó nagy szemeteszsákot. Minden nap dobd bele a másik hibáit! És felejtsd el! Nézz a szemébe! Ember ő is, szegény, mint te, és teli van hibával. Ne azt nézd, hanem a szemeit! Csakis a szemeit! Vagy még inkább: a szívét!"

Müller Péter

Csodálatos érzés mikor találsz valakit akit mindig is kerestél. Ő nem tökéletes, senki sem az.. De attól szép, hogy megtanultad szeretni a hibáit is.. Találsz valakit akitől utálsz elválni, mert félsz, hogy hiányozni fog.. Ha mellette vagy,
azt kívánod bárcsak megállna az idő.. Aki ha megcsókol, azt akarod, hogy örökké tartson az a pillanat.. Boldog vagy mellette.. De nem csak az arcodon ragyog a mosoly, hanem a szíveden is.. Ez az igaz szerelem, mikor nem csak kívül, de belül is ragyogsz a boldogságtól.. És erre, hogy így ragyogtasson valaki egy nőt, csak egy igazi férfi képes!!

Ne ítélj!

Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéltessetek! Máté 7,1

Józanító arra gondolni, hogy nem szolgálattal, hanem szemlélődéssel, látással tudunk legjobban szeretni.
Ha szolgálod az embereket, akkor segíted, támogatod, vigasztalod őket, fájdalmukat enyhíted.
Ha belső szépségükben és jóságukban látod őket, akkor átalakítasz és teremtesz.
Gondolj néhány emberre, akiket szeretsz, s akik hozzád is vonzódnak. Próbálj meg mindegyikre úgy érezni, mintha most látnád őket először, s ne engedd, hogy múlt béli ismereted és velük kapcsolatos élményeid befolyásoljanak, akár kellemesek, akár kellemetlenek voltak azok.

Keress olyan dolgokat, melyek eddig esetleg elkerülték figyelmedet a megszokottság miatt.
A megszokottság, ismertség, ugyanis áporodottságot, vakságot és unalmat szül.

Nem szeretheted azt, amit nem fedezel fel állandóan, újra és újra.

Azután gondolj olyan emberekre, akiket nem szeretsz.
Először is figyeld meg, hogy mi az, amit nem szeretsz bennük, részrehajlás nélkül tanulmányozd hibáikat.
Vagyis nem használhatsz olyan címkéket, mint például büszke, lusta, önző és gőgös.
A címkézés a szellemi lustaság jele, mert sokkal egyszerűbb valakire egy címkét ragasztani, mint egyediségében nézni és látni azt a személyt.
A hibákat klinikailag kell elemezned, más szóval meg kell győződnöd tárgyilagosságodról.
Fontold meg azt a lehetőséget, hogy esetleg, amit te hibának látsz, az egyáltalán nem az, hanem valami olyasmi, amit te neveltetésed, programozottságod miatt nem szeretsz.
Ha a hiba még ezután is ott van, akkor értsd meg, hogy a hiba eredete gyermekkori élmények, múlt béli programozottság, hibás gondolkodás és észlelés, és leginkább a tudatosság hiányának következménye, s nem a rossz akaraté.
Ahogy erre ráébredsz, hozzáállásod szeretetté és megbocsátássá alakul, mert tanulmányozni, megfigyelni és megérteni annyi, mint megbocsátani.

Miután a hibákat így végigtanulmányoztad, most keresd meg azokat a kincseket, amelyek ebben a személyben rejtőznek, s amelyeket idegenkedésed miatt eddig nem láttál meg.
S miközben ezt teszed, figyeld meg a hozzáállásodban vagy érzésedben bekövetkező változást.
Idegenkedésed ugyanis, eddig elhomályosította látásodat, akadályozott téged.
Most aztán sorba vehetsz minden egyes személyt, akivel csak élsz és dolgozol, és figyeld meg, ahogy szemedben mindegyikük átalakul, ha így nézel rájuk.
Ha így nézed őket, akkor a szeretetnek sokkal határtalanabb ajándékát ajánlod nekik, mint amit a szolgálat bármely cselekedete tudna adni.
Mert így átalakítod őket, megteremtetted őket a szívedben, s ha van valamelyest kapcsolat köztetek, akkor a valóságban az is átalakul.

Most pedig add ugyanezt az ajándékot önmagadnak.
Ha mással képes voltál ezt megtenni, akkor igazán nem lesz nehéz.
Kövesd a már említett lépéseket: egyetlen hibát és egyetlen idegbetegséget se ítélj meg, s főleg ne ítélj el.
Nem ítéltél meg másokat, s meglepődsz, hogy te sem vagy megítélve. A hibákat vizsgáld meg, tanulmányozd és elemezd őket a jobb megértés végett, ez szeretethez és megbocsátáshoz vezet, s örömmel fedezed fel, hogy téged is átalakított ez a furcsán szerető beállítottság, hozzáállás, amit magadban érzel saját magad iránt.
Ez a beállítottság belőled ered, belőled jön és árad minden más élőlény felé.

Anthony de Mello 

SZERETET

Bár milyen nyelvjárásban is mondják, mindig ugyan olyan erőteljes, megnyugtató, felkavaró magas rezgésre hangoló annak, aki kimondja, és annak is, aki hallja.

Ha rossz passzban vagy és nem jut semmi eszedbe, ismételgesd magadban, mantra szerűen, nyugodtan egymás után a szeretet szócskát. A hatás nem marad el!
Nyugalmat, békességet fogsz átélni, a kedved is jobb lesz.

Amikor szeretettel gondolsz magadra, a párodra, a gyermekedre, a munkádra, a napi főzésre, takarításra, a szomszéd nénire, vagy az anyósodra, akkor ugyan ilyen szeretetteljes energiák szállnak vissza rád, csak megsokszorozva. Még akkor is, ha azt elsőre nem veszed észre.

Ha ki is tudod mondani, a másik felé, hogy szeretet, akkor még előrébb léptél abban, hogy teljes szívedből megéld a szeretetet.

Forrás:Ezoterikus Tanácsok Portál

Miért nem vagy elégedett?

Mi az, ami még hiányzik a boldogságodhoz?
Ha megszerzed, valóban boldogabb leszel?
Meddig?
Gondoltál már arra, hogy eredendően boldogságra születtél?
Gondoltál már arra, hogy az anyagi világnak, a pénznek kellene az örömödet szolgálnia?
Az anyag szolgál Téged, vagy Te szolgálod az anyagot?
Tudod, hogy az öröm nem egy-egy pillanata lehetne birtokodban?
Tudatában vagy annak, hogy életed minden pillanatában teremtesz?
A benned lévő teremtő energia végtelen.
Élsz vele, vagy a félelem irányít és elméd zárt világa határolja be tehetséged végtelenségét?
Megéled az itt és most pillanat örömét/elégedettségét?
Tudod, hogy a benned lévő teremtő erővel bármikor változtathatsz eddigi életed menetén?

A siker kulcsa és alapja, hogy bízunk önmagunkban.
Ahhoz, hogy huzamosabb ideig sikeresek lehessünk, s hogy ne omoljon össze életünk,
bármi is történjen, mindig bizalommal kell, hogy önmagunkkal viseltessünk.
Hogyan tudjuk az önbizalom érzését mindig minden körülményben
biztosítani életünkben?
Úgy, hogy felismerjük az erő forrását lelkünkben.
Önmagunk megismerése egy tudatos út, amin ha járunk, megnyílnak rejtett kincseink,
végtelen tehetségünk és lehetőségeink.
Ezzel tehetünk szert mind nagyobb önbizalomra, belső biztonság érzésre,
hiszen fokozatosan válik ismertté számunkra lelkünk teremtő ereje.
Valójában miért is születünk le?
Azért, hogy önmagunkat megismerjük tapasztalatokat gyűjtve.
Önmagunk megismeréséhez szükségünk van eszközökre.
A szabad döntés jogán mi választjuk eszközeinket.
A választás pillanatában az érzések energiái, különféle szándékok, gondolatok 

hívják be az eszközöket, amikből szerezzük a tapasztalatot.

Magas rezgés szinten erőnket merítjük fényünkből:
belső biztonságunk, önbizalmunk, szerethetőségünk hitének erejéből.
Mindezek hiánya önbizalmunk elvesztése teremti meg a fény árnyékát.
A fény árnyéka a félelem energiája.
Ha nem az eredendően magunkban lévő végtelen teremtő erőből,
a belső biztonságból merítve döntünk, lépünk, jelzéseket küld lelkünk.
Előbb a külvilág eseményeivel, majd testünk tüneteivel.
Kudarcaink, sikertelenségünk oka, az alacsony rezgés szint, ahol az úr a félelem.

Alacsony rezgés szinten élve a belső biztonság, szerethetőségünk hitének ereje
nem tud megnyilvánulni teljességében.
A teljesség hiányának pótlására, az egyensúly megteremtéséhez, erőre van szükségünk.
Az alacsony rezgésen működő racionális elme az egó eszköz tárával segítségül érkezik,
amivel az energia rablás játszmája elkezdődik.
Játszmáival energiákhoz juttat minket, ezzel segít túlélni egy-egy élet helyzetet.
Az élet helyzetnek vége, de a szerepet magunkon feledve öntudatlanul lépünk egy újabb élet helyzetbe.
Leélhetjük így egész életünket, miközben ránk rögzül a rengeteg szerep észrevétlen.
Begyakorlott viselkedés mintává alakul, eggyé válik velünk, s elkezdi önálló életét élni bennünk.
Játszmáinkat tapasztalatokért kértük, hogy az adott élet helyzetben szerepeinket önmagunkban megismerhessük.
Az energia törvénye jelentkezhet évek múltával amikor megláthatjuk mit teremtettünk tudatlanságunkkal.
A karma kiegyenlítő szerepe hoz fájdalmas helyzeteket a jelenbe, hogy a múlt ki legyen egyenlítve.

Így juthatunk el olyan élet helyzetekhez megoldandó feladatként, mint:
-munka- vagy pénz nélküliség,
-partner kapcsolati nehézségek
(pl.: se vele, se nélküle; válások)
-szülőkkel való ellentétek,
-nehezen gyógyítható,
vagy sűrűn visszatérő betegségek,
-megoldhatatlannak látszó problémák.

Ha életedben még minden jól működik:
Van egészséged, partneredet szereted, és ő is szeret téged, van otthonod, és pénzed,
megállíthatod az idő kereket és megvizsgálhatod, hogy milyen erő működik benned.
Ha a félelmek régi beidegződései: megfelelések, ön mutogató kényszerek, legjobb,
ha őszintén felvállalod magad önmagad előtt, mielőtt kívülről kapnád az intő és sürgető jeleket.
A lényeg, hogy önmagad ismerd meg, oldd ki félelmed, és teremtsd meg tudatosan életed.
Ezzel öntudatra ébredsz és sorsod kezedbe veheted.

Ha magas rezgésben lelkünk hitének erejével önbizalommal, az öröm átélésével végezzük munkánkat,
az eredmény is ezt tükrözi vissza.
Életünket élhetnénk egészségben, egységben önmagunkkal és a külvilággal, boldogan magánéletünkben,
sikerekben gazdagon egzisztenciális utunkon.

Lelkünk ereje a cselekvés maga, az érzelem "anyaga", a létezés célja, a tapasztalat alapja.
(Sághy Enikő)

A SZERETET - mint védjegy

Szükség van valamire, ami kitart a Másik mellett és megoldást jelent akkor is, amikor a hétköznapi élet helyzet minden, csak nem élvezet és nem öröm. Valami olyan "SZERETET" szükséges ilyenkor, ami nincsen bent a szótárban (utánanéztem). Több éves gondolkodás után arra jutottam, hogy a SZERETET szó egy olyan védjegy kellene legyen, amit NEM SZABADNA ENGEDNÜNK HAMISÍTANI, ha őszintén akarunk élni és nem akarunk bajba keverni másokat. Így azután kidolgoztam a saját meghatározásomat arra, hogy mit is jelent az az ajándék, amit úgy hívunk: "SZERETET".

Részletek A SZERETET - mint védjegy c. előadásomból:

"Nagyon szeretném, ha a nők és a férfiak, az anyák és az apák, a szülők és a gyermekek nem vernék át egymást a "SZERETLEK" táblát maguk elé tartva. Jobban járnánk, ha olyan élet helyzetekben NEM használnánk a SZERETET szót, amikor a saját egoizmusunkat elégítjük ki, vagy a saját élvezeteinknek és örömünknek hódolunk (v.ö.: a csokoládé szeretete).

Én nem állítom, hogy ez nem egy nagyon izgalmas játék:  elbújni a "szeretet" szó mögé és közben a saját érdekeinket nézni... de sajnos túl sok fájdalmat okoz. Túl sok veszteséget és boldogtalan órát. Túl nagy árat fizetünk ezért a "megtévesztősdiért". E játék mögött, az ál udvarlások, hamis eljegyzések és érdek házasságok után, tönkrement sorsokat és életeket találunk. Gyermekeket, akiket a "szeretet" nevében megzsaroltak, leigáztak, vagy éppen teljesen magukra hagytak az elkényeztetés langyos tócsájában. Nőket és férfiakat, akik már képtelenek bízni egymásban. Kamasz lányokat, akik biztosak abban, hogy a férjük meg fogja csalni Őket, és azt gondolják, hogy ez nem is lehet másképp. Kamasz fiúkat, akik nem értik, hogy a lányok miért csókolóztak a legjobb barátjukkal is, miközben Velük randiztak, és azt mondták Nekik, hogy "szeretik" Őket.

Lehet, hogy imádjuk valakinek a társaságát, és annyira nagyon jól érezzük magunkat Vele, hogy szeretnénk "birtokolni" Őt, és azt akarjuk, hogy része legyen az életünknek. Ez az affinitás, a vonzalom érzése, amely fejlettebb változatában a szerelem bódító érzésévé is válhat (amint testünk kémiája is reagál már az erős érzéseinkre, gondolatainkra). De SOKKAL jobban jár mindenki, ha ezt nem keverjük össze a valódi SZERETET-tel.

Ugyanis mi lesz akkor, amikor kiderül, hogy a Másik NEM akar a "tulajdonunk" lenni, és nem akarja, hogy mi "birtokoljuk" Őt. Nem akar a mi ,,élvezeti cikkünk" lenni... Mi van akkor, ha egy bizonyos időszakban nekünk több energiát kell beletennünk egy kapcsolatba, mint amit mi kapunk ezért cserébe, mert mondjuk a Másiknak nehézségei támadnak? Mi van akkor, ha Ő el akar menni a közelünkből? Egyből szembe kerülünk azzal, hogy ha tényleg SZERETJÜK az illetőt, akkor segítenünk kellene Őt és át kéne jutnunk valahogyan a nehéz időszakokon. Ez élvezet volna? Vagy öröm? Nem, nem... ehhez már valódi SZERETET kell. S mi több! Párkapcsolatokban - bizonyos helyzetekben - azt is észre kéne vennünk, ha a Másiknak nem ránk van szüksége, hanem valaki Másra. Ha igazán SZERETNÉNK az illetőt, akkor nekünk kellene azt mondanunk, hogy menjen el és találja meg a boldogságát Mással. Mert a SZERETET az VALÓDI SEGÍTSÉG, önzetlenül adva. Nemde?

A SZERETET szó általam megfogalmazott (és ezennel nyilvánosan védjegyeztetett) fogalma tehát a következő:
VALÓDI SEGÍTSÉG VAGY TÁMOGATÁS KIFEJEZÉSE ÉS NYÚJTÁSA - ÖNZETLENÜL ADVA.

És nézzék csak meg: ez nem egyenlő a Másik elfogadásával mindig és minden áron. DE sokszor van olyan helyzet, amikor valójában elfogadásra van szükség ahhoz, hogy VALÓDI SEGÍTSÉGET nyújtsunk a Másiknak. Ebből a nézőpontból talán érthető az is, hogy a SZERETET miért nem egyenlő azzal sem, hogy Valaki irányában erős vonzalmat érzünk, vagy valaki mellett boldognak érezzük magunkat.

Ha összekeverjük a SZERETET-et a saját érdekeink érvényesítésével vagy azzal a szándékunkkal, hogy a szükségleteink és az igényeink kielégüljenek (pl. úgy nevelni egy gyermeket, hogy közben az asztalnál rendszeresen rákényszeríteni az evést, és megvonni a jogát attól, hogy ételt válasszon magának), akkor a SZERETET legfontosabb jelentése EL FOG TŰNNI, és akkor már nem csak a szótárból. Átveszi a helyét az, hogy "szeretjük" azokat, akiket épp kedvünk van "szeretni", de csak addig, amíg ez nekünk éppen örömet vagy élvezetet okoz, és kényelmes.

Próbálják ki, hogy semmi mást ne nevezzenek SZERETET-nek mint azt, amikor VALÓDI SEGÍTSÉGET NYÚJTANAK - ÖNZETLENÜL ADVA. Próbálják csak ki egy napig, és meglátják, hogy az "elvonási tüneteik" után a gondolkodásuk sokkal tisztább lesz. Ha kipróbálják, a tisztánlátásuk nagymértékben javulni fog az emberi konfliktusok területén. Egyszerűen azért, mert közelebb kerülnek az igazsághoz, a tényekhez, a valósághoz és önmagukhoz. PRÓBÁLJÁK KI egy napig, vagy egy hétig. Remek dolog!

Talán értik, hogy mi a szándékom. Azt szeretném, hogy a jövőben ne csapjuk be önmagunkat és másokat ezzel a szóval. Az a célom, hogy megértsük: a SZERETET fogalma annyira lét fontosságú, hogy nagyon jót tenne nekünk és a párkapcsolatoknak, ha a jövőben nem kevernénk össze semmi mással. Különösen nem használnánk két ellentétes szótári jelentésben! Mert ugyebár az az ember, aki úgy "szereti" a Párját, ahogy a masszázsra mondja, hogy "szeretem", az könnyen lehet még akár egy nagyon önző és egoista ember is.

A TV Show-kban túl sok olyan szereplőt láthatunk, akik azt mondják a kiválasztottjuknak, hogy "szeretlek", MIKÖZBEN arra gondolnak valójában, hogy "akarlak", "kívánlak" vagy "szükségem van Rád", vagy "nem lehetsz másé, az enyém kell hogy légy", vagy "arra vágyom, hogy szeretetet kapjak Tőled". Erre gondolnak, de azt a szót használják, hogy "szeretlek". Legtöbben - mivel soha nem tanították meg Nekik - nem veszik észre a különbséget, és hogy ennek SEMMI köze nincsen a valódi SZERETET-hez.

Néha ez a szó egészen egyszerűen csak egy reklám fogás, amibe az emberek magukat "csomagolják", hogy elfogadhatóbbá váljanak. A "csomagolásukra" az van írva, azt mondják: "én tényleg szeretlek Téged". Néha egyszerű reklám fogás. De működik, mert majd mindenki arra vágyik a legjobban, hogy igazán szeressék. Ezért, ha azt mondjuk egy embernek, hogy "szeretlek", akkor hajlamos rá, hogy elhiggye. Nagyon sok anya is ezzel veszi rá a gyermekét sok olyan dologra, amit az nem akar. Ez egy igazi mágikus szó: "szeretlek". Mágikus hatással van az emberekre. Ezért könnyű vele visszaélni. Alkalmas a megtévesztésre.

Nem tudom, hogy vajon a történelem során a háborúk, vagy az ÁLSZERETET tett-e tönkre több emberi életet, de mindenesetre most egy másik dolgot is tisztáznunk kell. Ugyanis, ha a SZERETET meghatározása: VALÓDI SEGÍTSÉG VAGY TÁMOGATÁS KIFEJEZÉSE ÉS NYÚJTÁSA - ÖNZETLENÜL ADVA, akkor vajon mit jelent ebben a meghatározásban, hogy a segítség VALÓDI kell legyen?? Van ennek valami jelentősége, hogy "VALÓDI"?

Amilyen egyszerű a válasz, olyan fontos is: A VALÓDI SEGÍTSÉG MINDIG A MEGOLDÁST TÁMOGATJA, NEM A PROBLÉMÁT. Tehát a SZERETET lehetőleg nem halat ad, hanem inkább megtanít halászni. A megoldást támogatja, nem a problémát. A SZERETET nem ad pénzt kábítószerre, de lehet, hogy befizet valakit egy bizonyítottan eredményes elvonókúrára. A Mikulás SZERETET-ből nem ad csokoládéhalmokat elhízott gyerekeknek, viszont hozni fog 1-1 kiló aszalt meggyet, mandarint, banánt és diót, és elmegy a gyerekekkel kosárlabdázni. A valódi SZERETET nem írja meg a leckét a gyerek helyett, és nem nézi el, hogy a 13 éves gyermek 2 éve nem sportol semmit. A valódi SZERETET zsebpénzt ad a gyereknek, nem szól bele, hogy a gyerek azt mire költi, viszont sokat beszélget Vele a takarékosságról, és ha a gyerek elkölti a saját pénzét, és kunyerálni kezd, akkor - a következő zsebpénzig - nem ad Neki. Mert A SZERETET MINDIG A MEGOLDÁST TÁMOGATJA, NEM A PROBLÉMÁT.

Minden, ami VALÓDI, az olyan, mint amilyennek a maga nemében lennie kell. Az arany VALÓDISÁGÁT régen a "király víz" becenevű savval ellenőrizték, vagy ahogy láthattuk a filmekben, beleharaptak a pénzbe (hiszen a VALÓDI arany egy puha fém.) Így aztán az a "segítség", amely úgy ad, hogy támogatja a problémák fennmaradását, vagy újabbakat idéz elő, az a legjobb esetben is csak egy jóindulatú tévedés. Rosszabb esetben átverés és szemfényvesztés. (Ez utóbbira kiváló példa a jelenlegi pszichiátriai gyakorlat, amellyel - "tudományos segítség" címén és pszichiátriai drogok alkalmazásával - legtöbbször rosszabb elme állapotba hozzák az embereket, mint ahogy azok bementek a pszichiátriára.)

Természetesen itt van még a másik átverés is: valódi segítséget nyújtani, de nem önzetlenül. Erre is rá szokták tenni a "szeretet" hamis "védjegyét". Pedig önmagában nézve azzal semmi baj nincs, hogy valaki VALÓDI segítséget nyújt, valamilyen ellentételezésért cserébe. Hiszen ezt manapság és régóta ÜZLET-nek hívják. De ha rátesznek egy hamis "védjegyet", és SZERETET címkével adják el, akkor az már nem túl tisztességes. Ez egyfajta ,,védjegy bitorlás". Pedig ahogyan fentebb már mondtam: a SZERETET szó egy olyan védjegy kellene legyen, amit NEM SZABADNA ENGEDNÜNK HAMISÍTANI.

A VALÓDI és általam nyilvánosan "védjegy oltalom alá helyezett" SZERETET kizárólag a VALÓDI megoldásokat támogatja, és önzetlen. Ha viszont eljutunk odáig, hogy azt mondjuk egy "üzletre", egy "adás-vételre", hogy az SZERETET, akkor bizony jól átverjük egymást. A javaslatom az, hogy nevezzünk mindent annak, ami.

A fentiek szellemében mindenkinek azt javaslom, hogy kizárólag olyan emberrel kösse össze az életét és a gyermekeinek jövőjét, aki képes és hajlandó a család tagjait SZERETNI."
Paeli Suutari

Forrás:Ahogy érzed

Te és az Isten

Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ?
Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott?
Nézz meg egy virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot!
Honnan tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ a tavasszal. Hideg föld öleli még a gyökeret, de már megindulnak benne az élet nedvei és moccan a csíra. Felüti kis zöld fejét a nyirkos fa levelek alól. Kinő a szár, utána futnak a levelek. Zöldek. A föld nedvei összetalálkoznak a napsugárral és zöldre festik a hajszál ereket. Aztán kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, előkacag a virág. Kacag. Szinte hallani lehet.

Nézd meg jól, milyen szép! Milyen szép és milyen tökéletes. Ember-művész nem alkotott még hozzá foghatót, csak másolt. Egy láthatatlan nagy művész keze dolgozik körülötted.
Néztél víz cseppet mikroszkóp alatt? Mennyi ezer élet nyüzsög benne. Egy egész világ. Minden víz csepp egy világ. Minden világ egy víz csepp. Önmagáért való zárt egész. A Te szemedben céltalan, mert nem vagy művész. Művész csak egy van ezen a világon, egyetlenegy, aki alkot. Napról-napra, percről-percre, mindig újat és mindig ugyanazt.

Nézd a fát! Nézd a hegyet! Nézd meg a folyót vagy a tengert! És gondold el, hány milliárd víz csepp van benne, hány milliárd víz cseppbe zárt világ! És aztán gondolj a csillagokra! Azokra, amiket ismersz, és azokra, amiket nem ismerhetsz. Tiszta éjszakákon nézz föl az égboltra: olyan éppen, mint a víz csepp a mikroszkóp alatt. Minden csillag egy élő valami és köztük a Tied, a Föld, talán a legkisebb. Gondold csak el, hány milliárd víz csepp lehet még ezen az egyen kívül, amit ismersz.

És akkor gondolj szánalommal azokra, akik el akarják hitetni Veled, hogy nincs Isten.
Nincs, mert ez, vagy amaz így történt. Mert romokban fekszik a házad. Mert meghaltak sokan, akiket szerettél. Mert kevés a kenyér. Mert sok a nyomorúság. A világban, mondod, nincsen igazság. És a Te világodat érted alatta. A Te külön világodat, ezt az aszfaltos, vízvezetékes, óra béres és gyár kéményes világot. A nyakkendős, nyúlszor kalapos, szén hiánnyal küzdő, műhely szagú és paragrafusok közé zsúfolt világot. És elfelejted, hogy ezt a világot Te csináltad magadnak. Te és a többi emberek, és így egyedül ti vagytok felelősek mindazért, ami benne történik.

Istennek semmi köze a házakhoz és az óra bérekhez, az általad feltalált bombákhoz és drót sövényekhez, semmi köze ahhoz, hogy kapsz-e nyugdíjat vagy sem és hogy meg tudsz-e élni abból a fizetésből, amit a többi emberek adnak Neked az önként magadra vállalt munkáért. Isten bele sem néz a számla könyveidbe, nem törődik a gépeiddel és talán azt sem tudja, hogy létezik az egyik víz csepp milliomodik porszemén egy úgynevezett társadalmi rendszer, amit mesterségesen fölépítettél magadnak és amivel most nem vagy megelégedve. Ő a csillagrendszerekkel és az ibolyák gyökerével törődik csupán.

Isten művész, aki megalkotta a világok milliárdjait és pillanatról pillanatra újakat alkot. Amit Ő alkotott, azért vállalja a felelősséget. Ott minden az Ő elgondolása szerint történik, tiszta és művészi törvények alapján. Ott nincsenek meglepetések és váratlan fordulatok. Nincs győzelme a gonosznak, mert nincs gonosz. Ezt a fogalmat az ember alkotta és emelte földöntúli alapzatra, hogy megbocsáthasson magának, ha ostobaságokat cselekszik. A sas nem gonosz, amikor lecsap a galambra. Fiainak viszi, hogy élhessenek. Művészi rendező keze igazította így a szerepeket, hogy ne szaporodhassanak el a galambok s ne egyék el az egerek elől a gabonát.

Az ember alkotott magának egy külön világot, a víz cseppen belül. Kiugrott a nagy együttesből, kivonta magát a művészi rendező keze alól, ácsolt magának külön színpadot, pingált magának külön díszleteket s maga osztja ki magának a szerepeket benne. Hát ne jajgasson, ha rosszul sikerül az előadás. Ha a kontár módon ácsolt kulisszák olykor rászakadnak és rozsdás szögekbe veri a fejét. Maga tette oda a szögeket.

Ha rosszul mennek tehát a dolgaid, ne csodálkozz. És főleg ne igyekezz Istenre hárítani a ballépések felelősségét. Szabad kezet kértél, s Ő, amennyire lehetett, szabad kezet adott. A lerombolt házakért, a drágaságért, a feketepiacért, a szén hiányért s azért, hogy pénz nélkül maradtál és vakarod a fejed: Ő igazán nem tehet. Talán nem is tud ezekről. Nem kíváncsi, hogy az Ő rendjén kívül, a sok milliárd víz csepp közül az egyikben egy izgága kis moszatocska a maga önteltségéből mire végezte. Neki a hóvirágokra van gondja, meg a madarakra. A csillagokra és a fákra. Meg arra, hogy szüless és meghalj. És hogy a gyomrod - feltéve, ha mértéktelenségedben el nem rontottad - megeméssze az ételt, amit adsz neki. Nem felelős, ha szíved idő előtt megunja pumpálni a véredet, mert hanyagul és könnyelműen elrontottad felesleges izgalmakkal, amiket a magad bosszantására sikerrel kiagyaltál.
Egyáltalában: az Istennek hagyj békét saját világoddal kapcsolatban. Nem várhatod, hogy Ő menjen oda hozzád, ha magad voltál az, aki fölényes emberi elmédre hivatkozva hátat fordítottál Neki. Te kell fölkeressed Őt, ha vissza akarsz Hozzá térni. Könnyen megleled, ha igaz és tiszta benned a szándék. Ha nem sértett hiúságodat és csalódott önzésedet akarod Neki elpanaszolni, hanem egyszerűen csak látni akarod Őt s megnyugodni abban, hogy van.

Ott leled mindég, a műhelyében. A víz cseppben, amit számodra alkotott. Csak nyisd ki a szemedet jól.
Megtalálod a fűszálban, amikor éppen nő. A virágban, mikor a szirmait bontja. A pillangóban, ahogy szárnyra kél. Ott dolgozik. És ha elég tisztán és elég egyszerűen állasz meg előtte, levetve minden magadra aggatott bohóc-cicomát, amit társadalompolitikának, tudománynak vagy előítéletnek nevezel: akkor talán reád is néz. Talán még reád is mosolyog.
Mélységes mély, szelíd művész-szemével végigsimogat és azt mondja:
- Bizony látom, rossz bőrben vagy fiam. Ideje volt, hogy visszatérj közénk. 

Wass Albert  

“Egy perces” titok a boldogabb házassághoz

Amikor már a párod is hazaért a munkából, akkor - mielőtt bármi mást csinálnátok - töltsetek el 60 másodpercet azzal, hogy megcsókoljátok és hosszasan megölelitek egymást, majd egymás szemébe nézve beszélgettek egyet.
Ennyire egyszerű: amikor belépsz az ajtón, RÖGTÖN menj oda a párodhoz, és ajándékozd meg őt 60 másodpercnyi szeretettel és figyelemmel.
Ha pedig te érsz haza elsőként, akkor abban a pillanatban, amint a párod hazaér, hagyd abba rögtön, amit csinálsz, és te legyél az, aki megajándékozza őt 60 másodpercnyi szeretettel és figyelemmel.
Nagyon - nagyon fontos dolog az, ami ilyenkor tudatalatti szinten lejátszódik kettőtök között. A testetek egymáshoz való simulása és a teljes mértékű, 60 másodperces egymásra figyelés nyugtató hatással van mindkettőtök tudatalattijára. Azt sugallja nagyon mély, kölcsönös lelki üzenetként, hogy a melegség, otthon, szeretet és biztonság elsődleges a számotokra.

Ha munkamániás a párod

Ha történetesen munkamániás a párod, gondolkodtál-e már azon, hogy vajon mi állhat ennek a viselkedésnek a hátterében? Alapvetően az, hogy fontosnak akarja magát érezni.

Sokan nincsenek azzal tisztában, hogy életünk igazi értelme abból fakad, hogy Isten gyermekei vagyunk és ennek megfelelően éljük az életünket. Így az összes energiájukat például arra fordítják, hogy kitűnjenek a munkahelyükön, míg mindeközben lehet, hogy elhanyagolják a családjukat. Sokszor ez a viselkedés onnan ered, hogy a párod édesapja vagy édesanyja azt mondogatta rendszeresen, hogy "fiam/lányom, te soha nem fogod semmire sem vinni az életben". Így aztán felnőttként egész életét azzal fogja tölteni, hogy megcáfolja az édesapját vagy édesanyját, és bebizonyítsa, hogy igenis tudja "valamire vinni". Valójában azonban soha nem tud fog tudni megfelelni ennek az elméleti szintnek, ami igazából sosem lett pontosabban meghatározva, csak egyszerűen ott "lebegett" mindig a családi légkörben.

Ha egy ilyen munkamániás férjed/feleséged van, soha ne becsméreld a munkáját! Inkább dícsérd meg őt azokért az eredményeiért, amiket elért. Mondd inkább azt neki, hogy mennyire büszke vagy rá. Minél több dícséretet kap tőled, annál valószínűbb, hogy több időt fog majd veled tölteni. Ugyanakkor, ha renszeresen lebecsmérled a teljesítményét, akkor azt fogja gondolni, hogy nem tud eleget felmutatni, és ez még inkább arra fogja őt késztetni, hogy még több időt szánjon a munkájára.

A jó emberi kapcsolatok

Nélkülözhetetlen hogy megfelelő kapcsolatunk legyen embertársainkkal.
Az a képesség, hogy jól kijövünk az emberekkel, a legértékesebb, legfontosabb tulajdonság, nemcsak a társas kapcsolataink, hanem a lelki egészségünk szempontjából is.
Boldogságunk nagyrészt emberi kapcsolatainkból származnak. Ugyanígy, problémáink többségét is a nem megfelelő kapcsolatok okozzák.
Mai világunkban az a képesség, hogy jól kijövünk társainkkal, vagyis a társadalmi intelligenciánk, a legértékesebb, legfontosabb tulajdonságunk, nemcsak karrierünkben, nemcsak házassági kapcsolatunkban, hanem lelki egészségünk terén is.
Hogyan fejleszthetünk ki egészséges, sikeres személyiséget? Ami olyan személyt jelent, akinek élvezik a társaságát, akit mindenütt szívesen látnak.
Megállapították, hogy a 85%-a mindannak amit elérünk az életben közvetlenül attól függ, hogyan jövünk ki az emberekkel. Ezért ma már a nagy világcégek az új munkatársak kiválasztásánál jobban vizsgálják a jelentkező személyiségét, mint a bizonyítványát, a szakértelmét, vagy a tapasztalatait.
Miért?
Azért, mert ha valakiben megvannak a kellő személyiségvonások, mindent megtanulhat, ami a sikerhez kell. De ha minden lehetséges tudással fel is van vértezve, ám pocsék a személyisége, nem kísérleteznek a megváltoztatásával.
85%-a az életben élvezhető boldogságunknak, a boldog kapcsolatokból származik.
Ugyanígy, az összes problémáinknak a 85%-a, a nem megfelelő kapcsolatokból származik.
A hiányzó 15%, a teljesítménytől függ.
Tehát, bizonyos mértékben, valóban kielégülést adhat az életben a teljesítmény, a siker, a pénzkeresés, a karrier kiépítése stb. Ám boldogságunk főleg a kapcsolataink függvénye.
Az érzelmi kapcsolatokra való nyitottság az emberi lét legfontosabb része.
A nyitottság azt jelenti, hogy képesek vagyunk hosszú távon érzelmi kapcsolatot létesíteni másokkal.
Az ember alapvető sajátossága a szeretetvágy.
Ha megvizsgáljuk érzelmi kapcsolatainkat, rádöbbenünk, hogy életünk majd minden problémája ezekkel függ össze.
Az életben valaha is elért sikereink túlnyomó része annak a függvénye, hogyan jövünk ki embertársainkkal.
Kapcsolataink minősége és mennyisége pontosan jelzi, hogyan funkcionálunk emberi lényként. És mint tudjuk, a kapcsolatainkban felmerülő problémák kora gyermekkorunktól életünk végéig rongálják egészségünket, megbontják lelki nyugalmunkat.
Ha érzelmi kapcsolatunk stabil, akkor rendszerint egészségünk is stabil, és lelkileg is nyugodtak vagyunk.
Hogyan mérhetjük ezeket a kapcsolatokat?
A kapcsolat megítélésének legegyszerűbb módja, a következő: kérdezzük meg önmagunktól, mennyit nevetünk családtagjainkkal, partnerünkkel, barátainkkal, munkatársainkkal. Mennyit nevetünk, ha velük vagyunk?
Észre fogjuk venni, hogy a nevetés az, ami elsőként jelez egy jó kapcsolatot, és a nevetés az, amely elmarad, ha a kapcsolat kezd tönkremenni. A nevetés, mivel az élet spontán megnyilvánulása, az egyedüli jele az egészséges személyiségnek és az egészséges kapcsolatnak.

Az akarat szabadsága

A szabadság a lehetőségek és következményeik tudatában végrehajtott cselekvés.
Isten semmit sem tesz értünk, amit mi nem teszünk meg magunkért.
Isten legnagyobb ajándéka az ember önrendelkezési joga. Mindenkinek magának kell gondjaira megoldást találnia, csak így képes tapasztalatokat szerezni, akaraterejét növelni, és tudatának határait kitágítani.
Isten nem kényszeríti ránk semmit, nem korlátoz soha semmiben. Szabad akaratot kaptunk - hatalmat, hogy a döntésünk alapján cselekedjünk, és ezt soha nem fogja elvenni.
Az ember életének, sorsának alakulása (hova születik, milyen körülmények közé, milyen társadalmi rétegbe, hogyan alakul az élete, az egészségi állapota, anyagi helyzete, sikerei, kudarcai stb.) Isten által nincs sem előre, sem folyamatában determinálva, meghatározva.
Isten az emberi élet eseményeinek alakulásába (bármily fontosak is azok az egyes embernek) nem avatkozik bele.
Isten szabadságot adott az embernek, mert az ember csak így lehet felelős a tetteiért.
Az ember szabadságának lényege az, hogy az ember képes Isten akarata ellen, tehát önmaga boldogsága ellen tenni. Az ember attól szabad, hogy választhat jó és rossz között.
Isten nem tőlünk függetlenül rendezi az emberek sorsát. Nem teszi meg azt, amit az ember is megtehet!
Amint a kis magnak földből és napsugárból kell kibontania illatozó szirmait, úgy nekünk sem ad az ÚR kész téglákat lelkünk fejlődéséhez, mert önmagának mondana ellent, ha a munkánkat magára vállalná.
Isten az őszinte, jó szándékú imát meghallgatja, s ha kell, erőt és útmutatást ad.
Ha csak Istenen állna, hogy ki mit csináljon, akkor nem emberek, hanem automaták lennénk. Akkor nem is volna szükségünk egymásra.
Isten megengedi, hogy bármit tehetünk, mert az a szándéka hogy szabadon tegyük azt, amit teszünk. Enélkül nem lenne komoly Istennek az a kívánsága, hogy szeretetben éljünk. Szeretni csak ott lehet, ahol lehet nem szeretni is.
Szabadságunk nem magunkra hagyatottság.
Istenre mindig számíthatunk. Helyettünk nem tesz meg semmit, de velünk mindent, ami lelki épülésünket szolgálja. Isten semmit nem tesz meg annak érdekében, aki nem tesz meg mindent a saját érdekében. Éppen a mi érdekünkben nem teszi meg. Az igazi szeretet mindig erőfeszítésre készteti azt, akit szeret, mert fejlődni csak az tud, aki erőfeszítéseket tesz. Isten csak annyit tehet, hogy szempontokat ad, rámutat a megoldás irányára, de lépést nem tehet senki helyett.
A legtöbb, emberek által kitűzött cél elérése annyi szabad döntéstől függ, hogy nincs értelme jóslásokba bocsátkozni, mert történhet minden, és mindennek az ellenkezője is. A földi élet a kockázatvállalások sorozata.
Isten nem kényszerít semmire, az ember, ha akar, élhet bűnben is, mert meghagyja az ember választási szabadságát. Nem azért, mert Isten közömbös, hanem azért, mert tiszteletben tartja az ember személyiségét. A bűnös ember személyiségét is. Isten nagyobb szabadságot ad az embernek, mint az emberek egymásnak. Értéke csak a szabad döntésnek van.
Az emberi viselkedést sokszor jellemzi, amit Ovidius így fogalmazott meg:
„Látom a jót, helyeslem, de a rosszat teszem.”
Az emberi gondolkodás sajátossága, hogy szívesen ötvözzük a szabad akaratot az eleve elrendeléssel. Sikereinket magunknak, kudarcainkat viszont tőlünk független erőknek tulajdonítjuk.
Isten a saját akaratából létrehozta, megteremtette az embert, majd az ember a saját – Istentől kapott – szabad akaratával létrehozta, kialakította a társadalmi törvényeket, benépesítette a Földet, kialakította az együttélés, munkamegosztás, anyagi javak elosztásának szabályait. Ebbe Isten már nem avatkozik bele.

Isten az ember szabad akaratára építi a világot.
Isten nem az, aki egyes dolgokra igent mond, másokra nemet, megint másokra talán, majd máskor-t.
Ha azt hisszük, hogy Isten minden dolgok megteremtője és eltervezője az életünkben, akkor tévedünk.
Isten készen áll a segítségre, de nem úgy, ahogy elvárjuk.
Nem Isten feladata megteremteni vagy megváltoztatni az életünk körülményeit és feltételeit.
Isten önmaga képére és hasonlatosságára teremtett minket. Minden mást mi teremtünk azon erő révén, mellyel Isten megajándékozott. Isten teremtette az élet folyamatát és magát az életet. Ám megadta nekünk a választás jogát, hogy azt kezdjünk az élettel, amit csak akarunk. Ebben az értelemben a mi akaratunk Isten akarata. Éljük az életünket, ahogy éljük, és ebbe a kérdésbe Isten nem szól bele.
Ne ringassuk magunkat abba az ábrándba, hogy istent érdekli a tetteink. Téged talán különösebben foglalkoztat, hogy mit csinálnak a gyerekeid, amikor kiküldöd őket játszani? Mindegy, hogy fogócskáznak, vagy bújócskáznak. Természetesen bízol benne, hogy nem tesznek kárt magukban, És ha mégis, ott leszel, hogy segíts nekik.
Természetesen tudatod velük, hogy melyek a veszélyes játékok. De nem tarthatod őket vissza minden veszedelemtől. És nem örökre. A bölcs szülő tisztában van ezzel, és mégis aggódik a lehetséges következmények miatt. Ez a kettősség - nem törődni mélységében a folyamattal, annál mélyebben az eredménnyel - amely többé-kevésbé megközelíti Isten „kettős” hozzáállását a teremtményeihez.

Mindig azt kapjuk, amit megteremtünk, márpedig mindig teremtünk.
Azon a napon, amikor igazán akarjuk, hogy véget érjen az éhség, akkor nem lesz többé éhezés. Minden erőforrás a rendelkezésünkre áll.
A világ azért olyan, amilyen, mert így döntöttünk.
Módszeresen megsemmisítjük a környezetet, és a természeti katasztrófákra mutogatunk.
Dönthetnénk akár úgy is, hogy már holnap véget vetünk az esőerdők pusztításának. Vagy megállítjuk a bolygót körülvevő védőréteg sorvadását.
Akár már holnap véget vethetnénk minden háborúnak. Csak arra lenne szükség, hogy mindannyian egyetértsünk.
A világ miattunk és a mi döntéseink miatt olyan, amilyen - vagy éppen az elmulasztott döntéseink miatt.
Semmi sem történik „véletlenül”.
Isten megajándékozott bennünket azokkal az eszközökkel, melyekkel úgy válaszolhatunk és hathatunk az eseményekre, hogy csökkentsük, mi több, megszüntessük a szenvedést és a fájdalmakat, mi azonban nem használjuk őket.

Az Univerzum legnagyobb ajándéka a szabad akarat, ami lehetővé teszi, hogy mindenki maga válassza meg fejlődésének útját.
Szabad akaratunkkal és a rendelkezésünkre álló erővel bármit kezdhetünk.
Szabadon alkothatunk, de szabadon rombolhatunk is.
Szabadon tehetünk jót, de rosszat is egyaránt.

Mikor először láttalak raboddá tettél,

Mikor rám néztél lelkemig megérintettél,

Mikor igent mondtál végre enyém lettél,

Együtt voltunk s te mindent feledtettél.

Teljesült minden vágyam óhajom,

Mikor karomba zártalak azon a hajnalon,

Te ölembe hullottál s én kaptam az alkalmon,

Csak néztelek némán mikor ott feküdtél karomon.

Némán kértél csókolj meg "angyalom",

S ajkam ott forrt sokáig ajkadon,

A Szerelem utolért azon a gyönyörű napon,

Akkor már tudtam Szeretni foglak nagyon!!!

Itt vagy velem fogod kezem,

Tudom szeretsz érzem itt bent.

Érzem,hogy szeretsz,

Mikor átölel kezed.

Mikor csókol ajkad érzem,

Lángoló s vágytól izzó szerelmed.

Mikor simogat édes kezed,

Akkor érzem hű szeretetedet.

Ha féltékenység gyullad benned,

Akkor érzem,hogy bármit megtennél értem.

Mikor hozzám jössz fáradtan,

S szelíden mosolyogsz arcomba,

Tudom szeretsz még ezekben a napokban.

Nem tudom Te mikor s hogyan érzed,

Hogy én is tiszta szívemből szeretlek téged.

Még akkor is mikor haragszok,

Ha bánkódok vagy dühös vagyok,

Ha sírok vagy nevetek,

Tudnod kell,hogy szeretlek.

Érezned kell ott bent,

Hogy bármit megtennék érted,

Hogy bármivé válok ha kéred,

Mert csakis beléd vagyok szerelmes.

Érezned kell,hogy mindenért szeretlek,

Szeretlek a sok jóért ami ott van benned,

Minden hibádért amit rejt lelked,

Mert , Édesem, nekem Te vagy az élet.

Ó, csak írj és akkor

Nagyon, boldog vagyok.

Mert szívemet, lelkemet

Magadban hordozod.

Tudom, hogy gyötörlek

Buja szerelemmel.

És fájdalmat okozok

Fájdalmas szívemmel.

De isten meg hálálja

Hidd el majd neked.

Ha írsz nekem néha

Pársoros levelet.

És nekem bocsássa meg

Rettentő bűnömet.

Azt, hogy önző módon

Vágyom szerelmedet.

Olyan édes vagy,mint a méz,

mert megédesíted napjaimat.

Szelíd vagy,mint egy tündér,

mert megszelídítesz engemet.

Lágy vagy,mint a selyem,

mert meglágyítod szívemet.

Olyan vagy,mint egy álom,

melyből felébredni félek.

Köszönöm hát neked,

hogy vagy nekem,

S mi eddig álomnak tűnt,

mind valóra válhatott VELED!

A szerelemről

Az életben akkor állsz legközelebb önmagadhoz, ha szerelmes vagy.
Ha nem tudsz szeretni, nem tudsz megnyugodni sem. Ha viszont tudsz, akkor életed értelmet kap, mert az élet értelme a szeretet.
A szerelem önmagáért létezik, nincs más célja. Az az ember, aki mindig mindet kikalkulál, logikus, céltudatos, az képtelen a szerelemre. Neki ok kell ahhoz, hogy cselekedjen – nem mintha ez oldaná a feszültséget, mivel a cselekedet eredménye mindig a jövőben van, nem itt és most. A szerelem mindig MOST történik.
Mi történik, ha két ember szereti egymást? Csak a jelenben élnek, csillog a szemük, nem gondolnak a múltra vagy a jövőre, arra, hogy ez miért csinálom, mi ebből a hasznom, mi lesz ennek a következménye. A szerelmes az igazi szemével lát, és nem csak lát, hanem meglát. A szerelemben nincs múlt és nincs jövő, mert ha van, akkor az nem szerelem. A jelen a kettő között van, a múlt és a jövő között. Nincs idő, beleléptél az örökkévalóságba. A jelen az örökkévalóság. A szerelem az első ajtó. Kiléptél.
Ezért vágyunk a szerelemre. Szeretni vágysz, és arra, hogy mások szeressenek Téged. Ha nem vagy tudatos, képtelen vagy a szerelemre, mert a szerelem a legmélyebb valóság ezen a Földön. A szerelem az egy másik dimenzió, és ha megpróbálsz valakit az időben szeretni, biztos, hogy kudarcot vallasz. Tanulj meg szeretni! Tanulj meg boldog lenni! Érezz, válj Te a szerelemmé, az egész lényed legyen a kéz, amely simogat. Ne Te csókolj, légy a csók. Felejtsd el Magad, olvadj el a testben. Az alkotás légy, ne a színész. Szeress!!! Amikor ölelsz, légy az ölelés, amikor csókolsz, válj a csókká.
A szerelmes ember néha tudatosabb, mint a szent. A szerelem kölcsönös segítség az út megtalálásához. Az út végtelen és rejtelmes. A szerelem a végtelen felfedező út, kéz a kézben. Nem csak egy szikra, ami eltűnik, hanem tűz, amelyben Te elégsz. A szerelem él. Az örökkévalóság a Tied. Akit szeretsz, az mindig figyelemreméltó. a figyelem és a szeretet mindig édestestvérek. Ha szeretsz, az érzés egész lényedre kiterjed, testedre, lelkedre, értelmedre. Ha csak gondolsz a szeretetre, az csak gondolat. A gondolat csak a fejre vonatkozik, de még ott sem egységesen jelentkezik, hanem darabjaiban. A következő pillanatban már nincs is ott. Eltűnt. Csak darabok és emlékek úsznak a szürkeállományban. Ezért vagy boldogtalan. Nem tudsz ígérni semmit, nincs rá alapod. Darabokból állsz. Azt mondod, szeretlek….mindörökké…Ez egy ígéret, amit képtelen vagy betartani, mert ez is egy gondolat. A gondolat nem tartalmazza lényedet. Holnap mást fogsz gondolni. Tegnap ott volt, de reggelre eltűnik, nyoma sincs már. A tegnapi ígéretből kötelezettség vált! Menj olyan mélyre, oda, ahol érzel. Ott a szerelem, mely kielégüléshez vezethet. Ne félj! Oldódj fel az érzésben és csak szeress egész lényeddel.
Az, amit mi szerelemnek nevezünk, valójában az emberi kapcsolatok teljes spektruma – a földtől egészen az égig. A legalsóbb szinteken a szerelem nemi vonzerő. Sokunk megragad ezen a szinten, mert társadalmi neveltetésük mindenféle elvárásokkal és elfojtásokkal terhelte meg nemiségünket. A legnagyobb probléma a szexuális szerelemmel az, hogy soha nem lehet tartós. Csak ha elfogadjuk ezt a tényt, leszünk képesek ünnepelni a szexualitást azért, ami valójában – akkor örömmel üdvözöljük, ha megtörténik, és hálával búcsúzunk tőle, ha elmúlik. Így ahogy egyre érettebbé válunk, lassan képesek leszünk megtapasztalni a nemiségen túli szerelmet, és tisztelni a másik páratlan egyéniségét. Lassan megértjük, hogy partnerünk gyakran csak visszatükröz minket: mélyebb énünkből feltűnő, eddig ismeretlen arcainkat tükrözi vissza felénk, és ezzel segíti kiteljesedésünket.
Ez a szerelem szabadságon alapul, nem pedig szükségen és elvárásokon. Szárnyai egyre magasabbra és magasabbra emelnek minket a mindent Egyként megélő egyetemes szerelem felé.
Három dolgot kell megjegyezni: a legalacsonyabb szintű szerelem a szex; ez a fizikai szint. A szerelem legmagasabb szintű megnyilvánulása pedig az együtt-érzés. A szex a szerelem alatt helyezkedik el, az együttérzés pedig fölötte: a szerelem épp középen van. Nagyon kevés ember tudja, hogy mi az a szerelem. Az emberek kilencvenkilenc százaléka sajnos azt hiszi, hogy a szex a szerelem. Nem. A szexualitás állatias. Természetesen ott rejtőzik benne a lehetőség arra, hogy szerelemmé fejlődjön, de az önmagában még nem szerelem, pusztán egy lehetőség. Ha éberré, tudatossá és meditatívvá válsz, akkor a szexualitásodat szerelemmé tudod változtatni. És ha a meditációd teljessé, abszolúttá válik, akkor a szerelem együttérzéssé alakul.
A szex a mag, a szerelem a virág, az együttérzés pedig az illat. Buddha definíciója szerint az együttérzés az szerelem plusz meditáció. Amikor a szerelmed nem csupán egy vágy a másik iránt, nem csak egy szükség; amikor szereteted adáson alapul, és nem egy koldus, hanem egy császár szerelme; amikor szerelmed nem követel cserébe semmit, és kész arra, hogy pusztán az adás öröméért adjon – akkor add még hozzá ehhez a meditációt, és a tiszta, valódi illat megjelenik. Ez az együttérzés. Az együttérzés fölött semmi nem áll. Minden szerelmes úgy érzi, hogy valami hiányzik, mert a szerelem befejezetlen. Egy folyamat, nem pedig egy dolog. Minden szerelmes elkerülhetetlenül hiányérzettel küzd. Ne értsd félre! Ez egyszerűen azt mutatja, hogy a szerelem alapjában véve dinamikus. A szerelem olyan, mint a folyó, állandó mozgásban van. Magában a mozgásban rejlik a folyó élete. Ha egyszer megáll, mozdulatlan dolog lesz belőle; akkor már nem folyó többé.
Egy élő személy vagy egy élő kapcsolat, vagy bármi, ami élő, szükségképpen kiszámíthatatlan. Hogy mi történik a következő pillanatban, lehetetlen megjósolni. Ha szeretni akarsz valakit, szeresd itt és most. Szeresd! Mert senki sem tudja, mi történik a következő pillanatban! Amikor valami hiányzik, akkor tenned kell valamit – ez egy hívás a magasabb és magasabb csúcsok felől. Nem mintha teljességet éreznél, amikor eléred őket; a szerelem sosem lehet teljes, de ez benne a csodálatos, ezáltal marad élő örökké. És mindig azt fogod érezni, hogy az összhang nem tökéletes. Ez is természetes, mert amikor két ember találkozik, két különböző világ találkozik. Ha azt várod, hogy tökéletesen összeilljenek, akkor a lehetetlent várod, és az csalódást fog okozni. Legjobb esetben akad néhány pillanat – néhány ritka pillanat -, amikor minden összhangban van. Így kell lennie.Minden erőddel dolgozz azon, hogy létrejöjjön ez az összhang, de mindig állj készen, ha nem sikerül tökéletesen.

Forrás: http://kriszti.timba.biz

Párunkkal eltöltött közös tevékenység

A közös tevékenység bármi lehet , ami az egyik vagy mindkét házasfelet érdekli. Nem azon van a hangsúly hogy mit csinálunk , hanem azon , hogy miért. A cél az  , hogy közös élményben legyen részünk és átéljük azt a felemelő érzést, hogy párunk törődik velünk. A kedvünkért szívesen megteszi azt ami nekünk fontos.
A közös tevékenység skálája igen széles lehet, mint  például: kertészkedés, vásárlás, séták , gyereknevelés vagy akár főzés. A felsorolásnak a vállalkozó kedv és az érdeklődési körünk szabhat csak határt. De ami a lényeg, hogy legalább az egyik fél érdeklődését szolgálja és a másiknak is legyen kedve hozzá. Minden közös tevékenység a szeretetünket fejezheti ki és jó vissza emlékezni rá.
Ha lehet ne  hivatkozzunk folyamatosan munkahelyi fáradtságra . Ha tudunk szánni időt az étkezésre, akkor párunkra is tudunk. Az egészséges házassághoz elengedhetetlenül fontos az együtt  töltött idő.
Nehéz megoldani? Fel kell áldozni bizonyos tevékenységeinket? Meglehet. De megéri , hogy látjuk párunk szemében szeretetet és érzi szeretetünket.

Az idő hiánya

Elgondolkodtatok már azon , hogy mit is vártok párotoktól? Milyen szeretetet? Párotok túl sokat dolgozik , nincsenek közös elfoglaltságok, túl kevés időt töltötök egymással, holott nektek   pont erre van szükségetek?  Mert mit is ér a ház , az autó vagy bármi más ha nem együtt élvezitek? Tudja  rólatok , hogy fontos ez számotokra? Megbeszéltétek vele?
 Szívetek mélyén ne arra haragudjatok  ami elveszi párotok idejét-  a munkára. Mert valójában nem a munkára vagytok dühösek, hanem arra , hogy olyan kevés szeretetet tapasztaltok  tőle.
Tudatni kell vele, le kell ülni megbeszélni akár vacsora közben is. De vacsora közben ne tévét nézetek vagy újságot olvasatok . Teljes figyelemmel forduljatok a másik felé. Érzelmileg nagy jelentősége van az egymásra szánt időnek. A tevékenység csupán eszköz, közvetítő közeg, melynek révén az együttlét élményében részesühettek.
Írjátok össze milyen szeretetre , odafigyelésre van igényetek, ugyanakkor párotoktól is kérjétek  ezt. Nem mindenki érzi ugyanazokból a jelekből a szeretetet.
Egy jó kapcsolat csak így működik , ha a szeretet folyamatosan jelen van és a szeretetigények kielégítődnek.

Hogyan viselkedjünk pótszülőként?

Akár rokonszenves, akár ellenszenves elsőre a szülő új társa, a kapcsolatépítéshez idő kell. Nincs értelme ezt siettetni, sem megkövetelni a szeretetet - érzelmeket úgysem lehet akarattal előidézni. Amire törekedni lehet és kell, az az egymásra figyelés, a közös programok szervezése, hogy legyen idő és lehetőség a kapcsolat építésére.
De nemcsak a gyerekkel kell türelmesnek lenni a szülőknek, hanem saját magukkal is. Sokan azzal a teljesíthetetlen elvárással lépnek be egy új kapcsolatba, hogy azonnal tökéletes szülővé kell válniuk – aztán keservesen csalódnak. Legtöbbször a pótanyák érzik úgy, hogy azonnal be kell bizonyítaniuk, szeretik és jól gondozzák párjuk korábbi kapcsolatból való gyermekét. Pedig ez nem olyan magától értetődő.
Egyrészt a pótszülőknek nem kell szülővé válniuk, mert a gyereknek megvan a saját anyja vagy apja (akivel jó esetben továbbra is van kapcsolata), s őt nem lehet és nem is kell pótolni. Pótszülővé kell válniuk, de nem tökéletes pótszülővé, hanem "csak" elég jóvá: olyanná, akire lehet támaszkodni, aki mindig elérhető, akivel lehet játszani és orvoshoz menni, de aki nem veheti át a felelősséget a két vér szerinti szülőtől.
Még egy nagy dilemma, ami gyakran jelentkezik ilyenkor: hogyan szólítsa a gyerek a pótszülőt? Ez minden családnál másképp alakul, és az a jó, ha hagyjuk kialakulni, nem pedig elhatározzuk, hogy hogyan kell lennie. Sok gyereknek erőltetett és kellemetlen apunak szólítani a pótapát, így inkább nem szólítják sehogy. Pedig nem a megszólítás jelzi a kapcsolat szorosságát. Érdemes hát kivárni, hogyan alakul, hogyan esik jól hívni a másikat.
Mi segíthet hát a gyereknek beilleszkedni az "új családba"? Az, ha megértőek vagyunk vele és magunkkal szemben, és nem várunk el olyat, amit úgysem lehet teljesíteni. Ha adunk időt a feldolgozásra a gyereknek is, meg magunknak is, és elfogadjuk, hogy a mozaikcsalád másképp működik, mint a hagyományos család. Ha teret és időt hagyunk az érzéseknek, hogy lehessen haragudni, szomorúnak lenni, gyászolni, de legyen alkalom és lehetőség a mindennapokban egymás megszeretésére, a közel kerülésre. Ha ez sikerül, akkor a mozaikcsaládban is átélhető az, hogy  a legfontosabb, hogy összetartson a család.

Ne veszekedj!

Van, aki nem tud konfliktusok nélkül élni, mert benső világát nem tudja elzárni a környezetétől, s így a benne levő feloldatlan görcsöket átvetíti azokra, akikre éppen lehetősége van.
Akiben van kellő önfegyelem, az tud hallgatni. Aki tud hallgatni, azzal nem lehet veszekedni. Veszekedéshez legkevesebb kettő fegyelmezetlen ember kell.
Persze előfordul, hogy nem kerülhető el a veszekedés. A konfliktusok szükségszerű velejárói az életnek. A konfliktusokat nem kell mindenáron elkerülni. Az nem erény, hanem inkább jellemhiba.
A szeretet megköveteli, hogy az ember vállalja a kockázatát annak, hogy nem hallgat, és ezért esetleg összetűz valakivel - az illető fejlődése érdekében. Vagy a kapcsolat tisztántartása érdekében.
Ne aggódj amiatt, ha vannak haragosaid. Csak benned ne legyen gyűlölet. Az gyűlöl, aki rosszat akar a másiknak. Ezt nem szabad tenned. Aki neked rosszat akar, az legyen az ő baja.
A harag nem bűn.  Az normális dolog, ha valaki haragszik arra, amit rossznak tart.
A gyűlölet, az más dolog.
Nem szabad engedned, hogy az elhatalmaskodjon rajtad. Gyűlölni annyit jelent, hogy sem irgalmat, sem igazságot nem akarok a másik félnek, csupán rosszat.
Nagyon fontos a csomagolás. Véleményedet csak akkor szabad durva smirglibe csomagolni, ha csak így tudod elérni, hogy felfigyeljenek rád. A viták akkor gazdagítanak, ha mindenki azzal a céllal száll be a vitába, hogy gazdagodni akar, és nem azzal. hogy győzni akar.

A kötött imák

Előfordul, hogy a kötött imák nem tudják lekötni kellőképpen a figyelmedet, mert nem a te imáid. A kötött imák nagyon szép és gazdag tartalmat hordozhatnak, de mégsem annak az imája, aki mondja, hanem azé, aki azokat kigondolta.
Ha saját szavaiddal beszélsz az Úrhoz, akkor nem tudsz nem odafigyelni arra, amit mondasz. Lehet, hogy az így elmondott szavaid számodra nem elég szépek, de Istennek mégis kedvesebbek, mint kötött imáid, mert ezekben benne van a szíved.
Isten mindennap szeretne szólni hozzád. Higgy a párbeszédima valóságában. Ha olyan mondatokat mondasz magadnak, amelyek építenek, buzdítanak, vígasztalnak, akkor e mondatokat nem magad találod ki, hanem Isten sugallja benned, neked!
Hidd el, hogy az Úr benned él.
Ha ezt elhiszed, akkor ebből egyértelműen következik, hogy cselekvő módon él benned.
Mindennap szeretne építeni, buzdítani, vigasztalni! Tedd ezt lehetővé Számára.

Ne álmodozz, hanem tervezz !

Álmodozásokkal nem juthatunk sikerhez. Csak az vezet sikerhez, ha felvállaljuk a jelenben adódó feladatokat. Nem arról van szó, hogy lemondjunk az álmainkról, vágyainkról, hanem az, hogy az irányát állítsuk be helyesen.
Fegyelmezetlen az emberek gondolkodása. Képzeletükben sokszor az irrealitásokban kóborolnak. Vagy a múltjukon töprengenek, ami már nincs, vagy a jövőjüket tervezik, ami még nincs. S a két „nincs” között alig élik át az egyetlen „vant”, a jelent. Sokszor azt látjuk jobbnak, amit elmulasztottunk. Igen, mert a fantáziánk jobban irányít, mint szabadna. A fantázia nagyon ki tudja színezni azt, ami nincs.
Mindezek mellett, mint útmutató hasznos is lehet az álmodozás. Csak tudni kell, hogy nem egyenlő a valósággal. Sok mindent az ember fantáziában próbál ki. Elképzeli magát többféle helyzetben, megízlelgeti a dolgot, majd kialakul egy érzése, hogy hogyan viszonyulna az illető helyzethez, dologhoz, emberhez a valóságban. Így próbálja el az ember a pályaválasztást is. Álmodozunk, fantáziában kipróbáljuk magunkat különböző munkahelyeken stb.
Az álmainkat elemezve sok információhoz jutunk önmagunkkal kapcsolatban is. Csak nem szabad összekeverni a valósággal az álmokat. Mint ahogy az ember otthagyja a mozit, és tudja, hogy most már a midnenapi életben  van és nem  a mozi által nyújtott képzeletben , ugyanúgy fontos, hogy szétválasszam a fantáziát a valóságtól.
Itt is a rendeltetésszerű használatról van szó, mint a negatív érzelmek esetében is: ha arra használjuk az álmodozást, amire való, és csak addig, amíg be nem tölti a feladatát, nincs vele semmi baj.
Ne az elmulasztott lehetőségek miatt legyünk gondban. Vegyük észre az előttünk álló lehetőségeket. Lehetőség mindig  arra van, hogy megoldást találjon az, aki pozitív gondolkodásra törekszik. Ne azon keseregjünk, ami nincs, hanem annak örüljünk, ami van. Tudjuk meglátni és megvalósítani azokat a feladatokat, amelyeket lehetőségeink, adottságaink figyelembevételével megvalósíthatunk.
A változtatás vágyát gyakran táplálják olyan fantáziaképek, amelyek a változtatás után elpárolognak, s így a csalódások sorozata következhet be.
A nagy és igazi örömök sokszor a kicsiny áldozatok gyümölcse. Sajnos, mivel a kicsiny áldozatok gyümölcse nem rögtön, hanem hosszabb folyamatok, időt igénylő események után érik be, ezért legtöbbször nem akarjuk vállalni azokat a kicsiny áldozatokat, melyekkel nap mint nap szembesülünk. Pedig ezeknek lenne gyümölcse a családok békéje, szomszédok, ismerősök, munkatársak, rokonok egymás iránti szeretetének kivirágzása.

Köszönet

Gyengéd irányításod befolyásolt mindenben, amit tettem, amit teszek, és amit valaha tenni fogok.
Jóságod kitörölhetetlenül rányomta pecsétjét mindenre, ami voltam, ami vagyok és ami valaha leszek.
Ily módon részese vagy mindennek, amit elértem, és amivé válok.
Amikor segítek a szomszédomnak, ott van a te segítő kezed is.
Amikor enyhítek barátom fájdalmán, ezért ő neked is tartozik.
Amikor szavakkal vagy példamutatással helyes utat mutatok egy gyereknek, elsősorban te vagy a tanítója.
Minden, amit teszek, a tőled tanult értékrendet tükrözi vissza. Minden rossz, amit kijavítok, minden szív, amelyet felvidítok, teher, amelyen könnyítek, irántad való tiszteletadás, a maga szerény módján.
Mert te adtál nekem életet, és ami még fontosabb, leckéket arra, hogyan kell élni. Te vagy minden jónak a forrása, amit elértem életem során.
Mami, köszönetet mondok mindazért, ami vagy és ami én vagyok.

David L. Weatherford

A tett és a tettes szétválasztása

Jézus a kereszten hangosan könyörgött:
“Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.” (Lukács 23,34)
Jézus a bűnt a tudatos cselekvéshez köti. Szenvedése közepette is másokért aggódik. Igazságérzete még ekkor is erősebb más érzésnél.
Az ember megbocsát, merthogy le tudja hántani a tettet a tettesről, és látja, hogy a tettes egy esendő ember, aki hibázik, és ha nagyon megnézi, a történetéből érthető is lehet, hogy mi vezette az illetőt a gonoszságig.
Nagyon sokféle ember van, nagyon sokféle fejlettségi fokon.
Ezért a megbocsátás alkalmával tudnom kell azt, hogy az az ember, aki képes úgy bántani engem, hogy nagy és mély fájdalmat okozzon, az még alacsony szinten van. Egy olyan ember, akit már nem a személyisége, hanem a lelke motivál, képtelen lenne ilyen bántásra, legalábbis szándékosan képtelen lenne, legfeljebb véletlenül vagy ügyetlenségből. Ezért látom, hogy az a rossz, amit nekem okozott, az számára a pillanatnyi legjobb megoldás volt valamire - a maga szintjén annak tűnt neki.
Eszembe juthat az is, hogy a bántó nem célzottan velem volt olyan, amilyen, hanem ő eleve ilyen, itt tart, és ugyanazt a bántás elkövette volna bárki mással is.

Otthoni fagyos légkör

A szülők állandó veszekedése, az ajtócsapkodások vagy éppen a fagyos légkör rendkívül károsan hathatnak a gyerekek lelkiállapotára. Azok az óvodások, akiknek a szülei rendszeresen és erőszakos módon veszekednek egymással, idősebb korukra l
lelkileg bizonytalanabbak lesznek, akiknek körében gyakrabban jelentkezik a depresszió, a szorongás és a magatartásbeli gondok.
Ugyanakkor azokban a családokban, ahol szintén előfordulnak konfliktusok, ám azt a szülők intelligens módon, erőszakmentesen oldják meg, a gyerekek nem szenvednek semmilyen károsodást. A gyerekek lelki biztonságához tehát nem szükséges teljesen konfliktusmentes légkör, sokkal fontosabb, hogy a felmerülő gondokat megfelelő módon kezeljék a szülők.

Bocsássunk meg saját magunknak

Bocsássunk meg minden értelmetlen, gonosz dolgot, amit valaha tettünk, mert minden ember követett el értelmetlen, gonosz, ostoba, nevetséges dolgokat.
Nem tudunk igazán megbocsátani magunknak, hacsak nem nézünk igazán szembe a múltban elkövetett hibánkkal. Nem kell rossz embernek lenni ahhoz, hogy rossz dolgokat csináljunk.
Ha csak a rossz emberek tennének rosszat másokkal, meglehetősen jó világban élnénk. Legalább annyit bántunk másokat az ügyetlenségünkkel, mint a rossz cselekedetekkel.
És minél tisztességesebbek vagyunk, annál jobban átérezzük, hogy milyen fájdalmat okoztunk másoknak.
Akkor bocsátunk meg magunknak, miután felfedezzük a saját hibánkat. Azért a jóért értékeljük magunkat, amit találunk magunkban, és azért a rosszért bocsátunk meg, amit elkövettünk. A megbocsátás nem elfelejtés
A megbocsátás nem azt jelenti, hogy nem fáj a megbántás.
Megbocsátani azt jelenti, hogy embertársainkkal kapcsolatban igyekszünk olyan elnézőek lenni, amilyen elnéző volt velünk eddig Isten. Amikor megbocsátunk, nem felejtjük el a bántást. Merthogy pontosan azért kell megbocsátani, mert nem tudjuk elfelejteni, amit tettek velünk.
Azok a legveszélyesebb fájdalmak, amelyekre nem merünk emlékezni. Ezeket letuszkoljuk a tudattalanunkba, remélve, hogy nem fognak fájni. De ezek álruhában térnek vissza, és alattomosan akkor csapnak le ránk, amikor a legkevésbé számítunk rá.

Végül, ha elkövettünk valamit, és megbántottunk valakit, kérjünk bocsánatot tőle. Sokan vannak, akiknek nincs bátorságuk, merszük, lelkierejük, hogy azt mondják: nagyon sajnálom.

Ami pénzért nem megvehető

Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt.
A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva.
Beszélgettek a családról, feleségrol, gyerekekrol, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben.
Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az idot, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvo embert egy ido után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta oket, ez volt minden változatosság az életében.
Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve.
Miközben az ablak melletti beteg kimeríto részletességgel írta le a kinti világot , a másik, folyton fekvo behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt.
Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetrol beszélt. Bár a folyton fekvo ember nem hallotta zenészeket, maga elé képzelte oket a másik érzékletes leírása alapján.
A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülo novér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat. Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belso
ágyon fekvo beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A novér szívesen segített, kényelembe helyezve ot azon az ágyon, majd magára hagyta.
Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tuzfalra néz. Megkérdezte a novért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot.
A novér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem..
Valószínuleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.
Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törodve saját helyzetünkkel. Bajainkat megosztva csökkenthetjük oket, de ha derunket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal, megsokszorozzuk azt.
Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold össze azokat a dolgokat az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért.

Ha az anya elhanyagolja gyermekét, akkor ő sem tud szeretetet viszonozni. A túlszeretett, elkényeztetett gyermekből válik önző ember. Az önző emberek nem tanultak meg szeretni, szeretetet viszonozni, tehát alkalmatlanok az igazi szeretetkapcsolatokra.

Mire való a csönd?

A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tőle:
- Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?
A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak:
- Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?
Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba:
Nem látunk semmit - mondták kisvártatva.
A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek:
- Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit láttok?
A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s felkiáltottak:
- Saját arcunkat látjuk a kútban!
- Bizony, amíg zavartam a vizet - mondta a remete -, nem láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat.
A látogatók megértették a remete tanítását.

Gondolatok a családról , boldogulásról

Hinduként négy, vagy öt dolgot szeretnék elmondani Neked. Azokban az otthonokban, ahol tisztelik az öregeket, ott megtelepszik a jólét. Máshol, ahol lenézik az apát, az anyát, nagyapát, nagyanyát, nagynénét, a nagybátyát, ahol hiányzik a gyöngédség, ott nehezebben boldogulnak. Az emberekben ez nem tudatosul, ezért amikor boldogtalanok, és nyomorultul érzik magukat, sehogyan sem képesek a nehézségeiket legyűrni, nem értik, miért sújtja őket a balszerencse. A kiváltó ok a saját viselkedésükben rejlik, mert megsértik ezeket a törvényeket, azután keresik a magyarázatot a csillagok állásában, a kedvezőtlen gazdasági körülményekben, a bevétel-kiadási egyenlegben. Ott bizony rossz helyen keresgélnek, ott nem találják meg a dolgok valódi miértjét, így az alapelvet továbbra is figyelmen kívül hagyják. Abban a családban ahol tekintettel vannak az idősekre, ahol tisztelettel övezik őket, abba az otthonba beköszönt a jólét.
Másodszor, ott, ahol a nőket megbecsülik, ahol megérdemelten, nap, mint nap piedesztálra emelik őket, ott haladnak előre. Hol is mutatkozhatnék meg az emberség máshol, mint a nőkkel szembeni viselkedésben? A Legfőbb Anya az, akiből az egész Univerzum élete ered. Éppen ezért, ahol az anyákat, a nőket szeretettel, megbecsüléssel veszik körül, abban az otthonban jól boldogulnak. Másutt a nőkkel tiszteletlenül, durván, esetleg kíméletlenül bánnak. Ezeket a házakat, melyek asszonyok sírásától hangosak, ahol nők könnyeiket hullatják, a bőség messze elkerüli.
Harmadszor, a nőkhöz szólok. A szerénység olyan tulajdonság, mely önmagához vonzza a boldogulást. Egy nő legszebb ékszere az egyszerűség, a szelídség. Éke a nőnek, szépsége a leánynak nem a viselt ékszerekből, drága ruhákból árad. Nem! Önmagában ez nem szépség! Akkor hát mi is az értéke a test szépségének? Abban a pillanatban majd, amikor a tested elhagyod, az haszontalanná válik számodra. Így hát a nő valódi bája, lelkének nemességéből ered. Ha egy nő nem hivalkodó, ha szemérmes, akkor hódolatra méltóvá válik, otthonába a jólét szolgául szegődik, cselédje lesz a családnak.
Néha szomorúan látjuk, hogy egy modern, előkelő közösségbe született nőben nem találunk semmilyen nőiességet. A női természetet az ő gyöngédsége, kecsessége, kedvessége, türelmes, és megbocsájtó lelkülete adja. Az ilyen nő a mi szemünkben istennővé válik. Ha mindezek hiányoznak, ha egy nő éles nyelvű, ha epés megjegyzéseket tesz, avagy megkeseredett és ellenséges, a jómód távol marad. Távol marad akkor is, ha minden tekintetben olyannak szeretne mutatkozni, mint egy férfi. Természetesen, jogosan formál igényt az egyenjogúságra, minden vonatkozásban azonban nem lehetnek egyformák. Ha a nő nem tud ettől a fixa ideától szabadulni, akkor elveszíti minden báját, erényességét és tisztaságát, azokat a becses értékeit, melyet Istentől eredendően kapott. A Védák azt hirdetik: „Ahol a nőket mély tisztelettel övezik, ott táncra perdülnek az istenek”. Ahol a nők nem érdemlik ki ezt a tiszteletet ott a boldogulás is elmarad.
És végül, de nem utolsó sorban, áldott az otthon, ahol Isten tisztelete megmutatkozik a mindennapok gyakorlatában. Ezek a családok kegyelemben és boldogságban élnek. Minden reggel, amikor felébredsz, mondj köszönetet tested egészségéért, elméd tisztaságáért, az energiáért, melyet a magad és a közösség javára fordíthatsz. A nap végén pedig köszönd meg Istennek az Ő ajándékait, a szép időt, a tiszta levegőt, életerődet és az egészségedet. Adj hálát a lehetőségért, melyet kaptál, hogy önmagad gyarapíthattad, másokat támogathattál, számukra hasznos lehettél. Ha minden napod hálaadás, ha minden nap hajlékodba hívod Istent, magadhoz vonzod a sikert. Ott, ahol felhangzik az ima, Isten szinte kézzelfoghatóvá válik, ott ahol ez a természetfeletti erő jelen van, kell-e még a jólétről elmélkednünk? Minden, ami jó, minden, ami áldott, átjárja az otthont, szétárad a házban.
Ahol Isten jelen van, a dolgok kedvezően alakulnak, áldottá válnak, és magától értetődően gyarapodnak, mint ahogyan a fény világosságot hoz, a világosság pedig láthatóvá tesz dolgokat. Ha azt szeretnéd, hogy a prosperitás melléd szegődjön, adj hálát! Ne gondold, hogy a templom az egyedüli hely ahol köszönetet mondhatsz, ahol imádkozhatsz. Mindezt az otthonodban is megteheted. Engedd, hogy hajlékodat áthassa ez a szellemiség! Legyenek a nők a szerénység, a tisztaság a romlatlanság és a szívélyesség mintái. A család gyermekei, férfitagjai adják meg a kellő tiszteletet nekik, legyenek kedvesek, udvariasak e hölgyekhez, és mutassák gyermekeiknek a szülői szeretet példáját. Ha mindezek teljesülnek, a nincs, a nehézségek és a szükség eltűnnek a házadból.

A bölcsek egyetemes igazsága: „Jólétet az ember viselkedésével teremt”. Minden külső tényező csak másodlagos.

Swami Chidananda írása

(Swami Chidananda Sivananda Mester egyik megvilágosodott tanítványa, aki Sivananda Mester után a rishikesi Ashram és az Isteni Élet Társasága szervezet vezetője volt, míg ő is el nem hagyta a földi létet.)

http://www.jogasziget.hu/mesterek/tanitasok/164-gondolatok-a-csaladrol-a-boldogulasrol.html

Csak az idő érti meg, milyen fontos az életbe a SZERETET

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás ,Büszkeség és még sok más, így a Szeretet is.
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed, ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.
Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.
Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott. A Gazdagság egy luxushajón úszott el a Szeretet mellett. Megkérdezte:

 - Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeség, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! Válaszolt aBüszkeség, mert itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
- Oh Szeretet, mondta a Bánat - én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta szeretet kérését. Hirtelen megszólalt egy hang:
- Gyere Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
- Az IDŐ volt- mondta a Tudás.
- Az IDŐ?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?
A Tudás válaszolt:
- Mert csak az idő érti meg, milyen fontos az életbe a SZERETET!!!